A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében

úrbéri perek keletkeztek, melyek máig is bevégezetlenül vágynak.”11 S úgy is maradtak a fent említett időpontig 1863-ig.

Ezek előrebocsátása után térjünk rá településünk gazdálkodásának bemutatására. Célunk az 1850—70-es évtizedekben nyomon követni a gazdaságitársadalmi élet főbb kérdéseit. Konyár a vizsgált időszakban többféle elnevezés alatt szerepelt. Találkoztunk község, falu, mezőváros, nagyközség megjelöléssel. Elsőként a falu társadalmát mutatjuk be. Konyár tipikus agrár falu volt. Ezt az uradalom léte is megerősítette. Az agrárstruktúra úgy társadalmi, mint gazdasági vonatkozásban a XVIII. század második felében mindvégig jellemző, s az nem is változott meg. Népessége lassan növekedett, sőt a századfordulón kissé visszaesett, majd stagnált.11 12 Az 1867-es kiegyezés után meginduló gyors iparfejlődés a falu határait elkerülte. Társadalmában az iparral, kereskedelemmel foglalkozók száma csekély. 1854-ben azt jelentették a derecskéi járás szolgabírói hivatalának, hogy „sem kézművesek, sem mesteremberek nincsenek — a lakosság legfőbb foglalkozása földmívelés — a’ míveltség közép fokon áll”.13 Ez a megállapítás azonban túloz. Nézzük meg az iparosok számának alakulását az alábbi tábla segítségével.

Az tény, hogy a kontárok Konyár iparában és kereskedelmében az 50-es évtizedben alapvető szerepet játszottak. A helyi szükségleteket ki is elégíthették. Feltételezésünk szerint működésüket hatóságilag is engedélyezték, illetve engedélyezhették, amire a „kontárlevéllel ellátott mesterember” megjelölés is utal. Céhhez tartozó mestert 1852-ben csupán egyet találtunk. A mesterek nagyobb részének volt 1854-ben iparengedélye, de egyikük sem tartozott céhhez. Komo- róczy György a kontárokat a szabad iparosok közé sorolta.14 Megállapításával egyetértünk. A kontárokat munkaerejével, munkaeszközeivel szabadon rendelkező, a céhtől nem szorongatott, önálló munkavállalóknak tekinthetjük. Nagy számuk a már bomlófélben levő céhszervezetre utal. Minden bizonnyal a helybeli lakosokból kerültek ki. Lehetséges azonban az, hogy a kontárokat nem tartották „valódi” mesterembereknek. Talán ez lehet az oka, amiért 1854-ben a jelentés szerint kézművesek és mesteremberek Konyáron nincsenek.

A lakosság foglalkozására és társadalmi helyzetére adnak még információt az 1857. évi népszámlálási adatok. Ezek szerint a faluban 257 földbirtokos, 1 ház- és járuléktulajdonos, 10 gyáros és iparos, 5 kereskedő, 124 mezőgazda- sági segédmunkás, 1 iparossegéd, 70 egyéb szolga és 400 napszámos található.15 A 257 földbirtokos véleményünk szerint a saját telkével szabadon rendelkező úrbérest jelent. Az 1821. évi felmérés Konyáron 1221 jobbágy-és 5 zsellértelket írt össze.16 Ezen úrbéres telki állomány 1100 négyszögöles területmértékkel számolva összesen 5180 hold 1069 négyszögöl. Tudjuk azt is, hogy az úrbérrendezés előtt a konyáriak; a lakosok, a község és a református egyház

11 HBmL. IV. B. 409/c—V—221. Derecske, 1851. május 13.

12 Sípos Orbán: Bihar vármegye. A népesedési, vallási, nemzetiségi és közoktatási statisztika szempontjából. Nagyvárad, 1903. 59. old. 1850 és 1900 között mutatja ki a népességet a népszámlálás adatai alapján. 1850-ben 2670, 1857-ben 2356, 1870-ben 2464, 1880-ban 2501, 1890-ben 2747, 1900-ban 2720 fő lakott Konyáron.

13 HBmL. IV. B. 409/c—V—1515. A jelentést 1854. augusztus 5-én írták.

14 Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Db., 1974. 146. old. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei. 6. sz. (Szerk.: Gazdag István)

15 HBmL. IV. B. 409/c—V—2206. Derecske Einheimische Bevölkerung. 1857. évi népszámlálási adatok a derecskéi járás községeiről. 1858. Az összeírás további adatokat szolgáltat a lakosság kor, családi állapot szerinti megoszlásáról, tartózkodási helyéről.

16 HBmL. VII. 5/b. sz.n. Db., 1865. február 9.

61