A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918
Az új tanterv végrehajtása tekintetében, mint láttuk, egyaránt volt probléma felekezeti és állami iskolában. Különösen nehézséget okozott a tanterv végrehajtása a tanítók számára, hiszen kezdetben hiányoztak a szükséges tankönyvek és vezérkönyvek, de a tanítóknak sem volt elegendő idejük a felkészülésre. A kézimunka és kézügyesség tanításának terve egészen új volt a tanítók számára, emiatt e tárgyak tanításához tanfolyamok szervezésére volt szükség, hogy a kellő elméleti tudást és gyakorlati ismereteket megszerezhessék.44 Általában a tanterv végrehajtása lelkiismeretes felkészülést és hosszabb gyakorlatot igényelt, de a tanítók továbbképzésének lehetőségei elmaradtak a követelményektől s a küszöbön álló világháború hosszú időre visszavetette a népiskolák fejlődését. Az I. világháború hatása az iskoláztatásra Mint korábbi vizsgálódásaink során láttuk, az iskolai mulasztások száma a háború előtti években igen magas volt, de amellett, hogy sok szegény szülő gyermekét még be sem íratta az iskolába, a hiányzások mértéke a háborús években feltűnően magasra szökött. Míg az 1913—14-es tanévben még általában 22—24% volt, addig az 1914—15-ös tanévben már 45% körül mozgott és az 1915—16. iskolai évben megközelítette az 50%-ot is. A háború gazdasági és szociális hatása mindenki előtt ismert, mégis meg kell említenünk azon szomorú tényt, hogy a kenyér és a legszükségesebb élelmiszerek hiánya miatt a gyermekek testileg legyengültek s e mellett, hogy mégis némi táplálékhoz jussanak, mezei és egyéb munkák vállalására kényszerültek. Ezt lehetővé tette számukra a 7681/1915. VKM sz. elnöki rendelet, mely — tekintettel a nagy munkaerő hiányra az I. és II. elemi osztályok kivételével a beiskolázást több-kevesebb megszorítással fakultatívvá tette.45 Hátráltatta a tanítást azon körülmény is, hogy a tantermek a katonaság részére voltak lefoglalva s a fellépő járványok miatt is több iskola bezárta kapuit. Az iskolamulasztási okok között említhetjük továbbá a lábbelihiányt és a ruhátlanságot. Mint az egyeki igazgatótanító jelentése megállapítja: a szegény nép gyermekei egy darabig a berukkolt apa lábbelijében jártak, ennek elron- gyolódása után azonban elmaradtak az iskolából. Nádudvaron a tanító látogatása során talált olyan családokat, ahol 3—4, sőt 8 gyermek is cipő s nagymértékben felsőruházat nélkül volt. Mikepércsen pl. oly nagy volt a szegénység, hogy a Debrecenben vásárolt kenyérhajon éltek. A családfő távollétében az anya legfeljebb a szűkös megélhetést biztosíthatta gyermekeinek. A felsőbb osztályok tanulóit a kenyérkereset foglalta el: cselédnek állt, nagyobb részük háziipari munkát vagy állatgondozást vállalt. Általános tapasztalat, hogy az apák hadbavonulása folytán a gyermekek — különösen a serdülő korúak — felszabadulván a szigorú ellenőrzés alól, erkölcsi tekintetben is hanyatlottak. Az iskolakerülő gyermekek száma a szülők nagymértékű elfoglaltsága, vagy gondatlansága miatt növekedett s ez távlatában mind az egyén, mind a társadalom számára helyrehozhatatlan következményekkel járt. A hajdúnánási református iskola igazgatótanítója a háborús viszonyokat elemezve állapította meg, hogy az utcai csavargás, a felnőttek iránt 44 TREL Egyházkerületi kgy. jkv. 1912. No. 772. 45 Alispáni jelentés i. m. Db. 1916. 51. old. 56
