A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918

eredményességéhez alkalmatlanoknak bizonyultak. Az Alsószabolcs-Hajdú- vidéki tanítótestület előterjesztette, hogy a népiskolai tankönyvirodalom s ennek nyomán a népoktatásügy fejlesztésének biztosítása céljából nemcsak tan- terwáltozások esetén, de legalább 5-5 évenként új tan- és vezérkönyvek szükségesek, hogy a pedagógiai munkában a haladást és fejlődést biztosítsák.38

Az egyházkerület közgyűlése a felvetett indokokat elvetette s kötelezően elrendelte kiadványainak használatát.39

Az új tanterv alapján bevezetett gyakorlati tárgyak tanításával kapcsolatban már 1910-ben megállapították, „hogy a művészi tárgyak tanítása között az éneklés sok kívánnivalót hagy maga után. Az esztétikai képzés, valamint a gyakorlati élet szempontjából annyira fontos rajztanításról pedig — eltekintve a csekély kivételtől — alig eshetik szó. Rajztanítás, különösen az alsó osztályokban úgyszólván csak a tantervben szerepel.40

Elszomorító képet fest az iskolalátogatási jelentés még 1913-ban is ajózsai iskola szellemi állapotáról: „A tananyagfelosztás a tanterv szerint ugyan elkészült, de annak legnagyobb részéről a növendékeknek sejtelme sincs. Az I. osztályosok alig-alig tudnak betűzni, beszéd- és értelemgyakorlati képzés egyáltalán nem folyik. Számtanból különösen gyenge az eredmény, mint a jelentés megállapítja: a 3—4. osztályosok nemhogy a 4 alapműveletet nem tudják, de egy háromjegyből álló számot fel sem tudnak írni a táblára... Ami nagyon kicsiny könyvnélkülit tanultak is az is teljesen értelmetlen, gépiesen elmondott zagyvalék.”41

Hasonló problémákról adnak számot az állami elemi iskolák jelentései is. A nádudvari előterjesztésből kitűnik, hogy tanmenetük ugyan elkészült, de az anyagot oly részletesen feldolgozni, mint pl. egy városi iskolában, nem lehet, mert vidéken szeptember hónapban a gyermekek még nem járnak fel iskolába s a későbbiekben is alkalmazkodni kell a mezőgazdasági munkák ritmusához, hiszen a tengeritörés, szüret, a tavaszi kapálás idején elvonják a gyermekeket az iskolától s a hivatalos szüneteket is beszámítva a tényleges tanítási idő legfeljebb csak 7 hónap. Fizikailag nincs tehát elegendő idő a kézikönyvek tartalmának feldolgozására.

Visszahúzó erőként említi a jelentés, hogy elegendő tankönyv nem áll rendelkezésre, mert a növendékek 95%-a „földhözragadt szegény”, akik a tankönyvek beszerzéséről nem tudnak gondoskodni. Az ingyenes tankönyvek pedig nem fedezik a szükségletet. A tanulók osztályhelyzete is nagymértékben meghatározta a tanulmányi munkát, hiszen Nádudvaron oly nagy a szegénység, hogy a gyermekek 60%-át télen ebédelni sem engedik haza „.. .részint ruhát- lansága miatt, részint, hogy a többi kisebb testvérei ne lássák, hogy az iskolás testvérök ebédel, ha száraz kenyeret is, mert akkor azok is sírnak a kenyérért”.42 Hasonló körülmények voltak Hajdúhadházon is, hiszen az állami iskola tanulói, mint az igazgató említi „...kivétel nélkül a legszegényebb társadalmi osztályból származnak, akik között mezítlábas és ruhával félig takart testű még e vad hidegben is mindig van”.43

38 TREL Egyházkerületi kgy. jkv. 1911. No. 128.

39 Uo. No. 127—128.

40 TREL A—El em. kgy. jkv. 1910. No. 75.

41 TREL I. 31/h. 40. 1913. febr. 11.

42 HBmL. VIII. 252/b. 1. — 1911. szeptember 8.

43 Mihály Sándor—Antal Gyula: A hajdúhadházi iskolakultúra története. In: Hajdú-bihari iskolatörténeti dolgozatok. Db., 1973. (Szerk.: Bajkó Mátyás) II. rész 16. old.

55