A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918

emelik ki, mely tárgyakat azonban a tanítók elhanyagolnak, s inkább csak a két felső osztályban szánnak e tárgyaknak nagyobb szerepet.33 Az iskolák tartalmi munkáját értékelő jelentésekben az alábbiakat olvashatjuk: „Hibáztatnunk kell miképp a természetrajz- és tan ezen szemléleti, demonstratív tárgyak több iskolában betűk útján taníttatnak. Van iskola, ahol a beszéd- és értelemgyakorlat, az értelem és nyelvi képzésnek ezen leghathatósabb eszköze és módja egészen mellőztetett. Került olyan tanító is, aki a nyelvtantanítást mellőzte, önkényűleg törölte a népiskolai tárgyak közül. E lazaságok megszüntetése érdekében az egyházmegyei közgyűlés határozatot hozott s valamennyi tanítót kötelezte arra, hogy tanév kezdetén készítse el egész évre havonkénti beosztással tanmenetét, ezt iskolaszéki elnökének mutassa be, majd jóváhagyás után havonként tegyen jelentést arról, hogy a kijelölt tananyagot elvégezte-e.”34

Mint tudjuk, a hivatalos közoktatás-politika a századforduló után konkrét lépéseket tett a népiskolai törvény revíziójára. 1901-ben a tiszántúli egyházkerület megbízása alapján a tanítótestület itt is elkészítette a tantervrevízióra vonatkozó javaslatát, mely szerint az egész ország református iskoláiban egységes minimális tanterv kidolgozását kívánják, azzal a lehetőséggel, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően a szükséges bővítéseket ki-ki maga alakíthatja. Simon Károly hajdúhadházi tanító kiegészítette a javaslatot azzal, hogy „az egységes tanterv mellé az egész ország valamennyi református iskoláira nézve kötelező, egységes iskolai szervezet állapítandó meg”.35 A népiskolai törvény revíziójára végül is nem került sor, de életbe lépett 1905-ben az új tanterv, mely arra törekedett, hogy a tanulókat a gyakorlati életre felkészítse. Új tantárgyként került a tantervbe ennek megfelelően a kézimunka és a rajztanítás. Az új tanterv szerint a népiskolákra az a feladat vár, hogy tanulóit valláserkölcsi alapon nevelje s az élet gyakorlati munkájára felkészítse. A tantervhez készített Utasítás a népiskolai tanítók feladatait határozta meg. Segítséget nyújtott az oktatással és neveléssel kapcsolatos feladatok megoldásához.36

Az új tanterv érvényessége a felekezeti iskolákra nem vonatkozott, bár a Tiszántúli Ref. Egyházkerület népiskolái számára kiadott tanterv — mint az esperesi jelentés megállapítja „a VKM által 1905. évi június 16-án 2202 ein. számú rendelettel közrebocsátott, úgynevezett állami tantervvel — eltekintve a vallástani résztől — azonos, így az állami tantervhez kiadott értékes, az egész hazai tanítóság s tanügyi szervezetek közremunkálásával készült értékes nagybecsű munka: »Utasítás«, ami új tantervűnk végrehajtásánál a legnagyobb haszonnal értékesíthető...” éppen ezért elrendeli annak valamennyi tanító számára való beszerzését.37

Az új tanterv bevezetése nem hozta meg a várt eredményt. A tanügyi bizottsági jelentések a tanulmányi munka hanyatlásáról számolnak be, s a visszaesés okát elsősorban a tankönyvek magas követelményszintjében látják. Tanítók részéről általános panasz volt, hogy az egyházkerület által az új tantervhez kiadott tankönyvek a tanterv intencióihoz nem alkalmazkodtak. Elismerik ugyan, hogy a kiadott tankönyvek alapos és lelkiismeretes bírálat után kerültek az iskolák használatába, mégis, a gyakorlati munka során a tanítás

33 TREL A—H em. kgy. jkv. 1907. No. 13. és TREL I. 31/h. 39. 1905. No. 8.

34 TREL A—H em. kgy. jkv. 1906. No. 10.

35 Uo. 1901. No. 24.

36 Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1849—1919 (Szerk.: Köte Sándor—Ravasz János) Bp„ 1979. 337. s köv. old.

37 TREL A—H em. kgy. jkv. 1912. okt. 8. No. 77.

54