A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok Hajdú megye dualizmuskori népoktatásához 1892-1918

A tankötelezettség végrehajtásával kapcsolatban két szomorú tényről adott számot az esperes 1912-ben: a tankötelesek a felsőbb osztályokból elmaradoznak, emiatt a felső tagozatok elnéptelenednek. Egyik községben 218 első osztályos fiú és ugyanannyi leánynövendékkel szemben a VI. osztályokban már csak 19 fiú és f8 leánynövendéket találunk. Feltűnő, hogy sok tanuló a tankötelezettség teljesítése előtt kimarad azzal az indoklással: „12. évét betöltötte s az iskolát elhagyta”. Mindezért pl. Kábán az elöljáróságot hibáztatják, mondván: „az elöljáróság nem hogy hajtaná iskolába, de cselédkönyvet ad nekik, s mennek Debrecenbe cselédnek”. A 12. évet betöltött növendékeket Józsán is felmentik az iskolai kötelezettség alól, mivel szűk a tanterem s kevés a tanító is.13

A másik jelenség az igazolatlan mulasztásoknak döbbenetes száma, s a mulasztások bírságolása körül eljáró közegek részéről tapasztalt lanyha, elnéző eljárás. A mulasztások kimutatásának semmi eredménye nincs — állapítja meg a nádudvari tanító 1913-ban, mert a növendékek annak ellenére, hogy mulasztásukat az elöljáróságnak többször jelentették „iskolába járásra mégsem szo- ríttattak”14. A mulasztásokat Kábán több tanító még bejegyezni sem tartja kötelességének, oly feltűnően nagyszámúak. Az 1913/14. tanévben átlag 136 félnap mulasztás jutott egy növendékre. Hajdúsámsonban viszont javult a beiskolázási arány, mivel 1908-tól életbe lépett az ingyeniskoláztatási törvény. Míg korábban a súlyos tandíj miatt a szegényebb szülők nem küldték gyermekeiket iskolába, most még 9—10 éves korúakat is beírattak az I. osztályba. Sajnálatos viszont, hogy a hajdúsámsoni tanyákon élő 120 iskolaköteles tanyai iskola hiányában még ez évben is beiskolázatían maradt.15

Általában mindenütt megoldatlan volt a külterületeken élő lakosság gyermekeinek iskoláztatása. Az 1903-as hajdúböszörményi polgármesteri jelentésből olvashatjuk, hogy „a tanulók között 1731 kültelki gyermek van”. A délelőtt és délután is tanuló iskolások igen gyakran fentmaradtak az iskolában. „A távol lakó szegénysorsú gyermekek a rossz út, a rossz időjárás és a gyenge ruházat kényszere miatt” az iskola udvarán, vagy az épületben teljesen felügyelet nélkül, kitéve számos veszedelemnek, töltik a déli szünetet. Mivel „nehéz kérdés nálunk az iskolától távol lakó különösen a határban lakó szegény gyermekek iskoláztatása” a cikk írója társadalmi összefogást sürget.16 Úgy tűnik, nem volt hiábavaló a probléma felvetése, mert az 1912. évi egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottság jelentéséből már arról értesülünk, hogy „Hajdúböszörményben évek óta — város és egyház — összeszedi a tanyán lakó szülék gyermekeit. Elhelyezi őket bent a községben, segélyezi a szüléket gyermekeik ellátásában s így adja meg a határon szétszórtan lakó hitfelek tanköteles gyermekeinek nemcsak a vallásos, hanem az általános és rendszeres oktatást.”17 Az egyházkerület a tanyai iskolák létesítését költségesnek látta, jobb megoldásnak találta a böszörményi rendszert. Általában nem is törekedett tanyai iskolák felállítására, hiszen a tiszacsegei Cserepes pusztán 1903-ban Fried Leó földbirtokos áldozatkészségéből épült magániskola. A Balmazújvároshoz tartozó Nagyhát és Jenőháza pusztán a Közigazgatási Bizottság kezdeményezésére a község állított fel köz13 TREL Uo. 1908. No. 40. és TRELI. 31/h. 40. Kábái Kör jelentése 1914. febr. 16., továbbá TREL I. 31/h. 39. — 1894. márc. 29.

14 HBmL. VIII. 253/a. 2. — 1913. április 8.

15 TREL 1/31. h. 40. — 1909. február 10.

16 Bencsik J.—Nyakas M. : i. m. 550. old. Az idézeteket átvették a Hajdúböszörmény és Vidéke c. lapból (1904. évi 9. sz.)

17 TREL 1/1. n. 1. — 1912. november 7. No. 17.

46