A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban

esete. Korda János dorogi birtokos 1831-ben panaszt tett Farkas György szenátor ellen, hogy a szállásföldi tanyáján levő állatai kárt tettek a tilalmas mezőkben s a szenátor a Királytelek felé menő csordautat is elrontotta, amikor tanyáját felárkolta. „Átallyában minden Actából azon prejudiciuma tűnik ki a panaszolkodónak, hogy a Tanyás gazdák — kik mostan Dorogon hárman vagy négyen vannak — magok fölgyeikből 10—20 s több köblösnyi földeket fel vagy körül árkoltattak s a mellett, hogy oda senki más jószága annak idejében is legelés végett nem mehet a Tanyás Gazdák, kik tilalmas időbenn is tanyájo- konn jószágot tartanak a magok árokkal körül vett fölgyökről, más tilalmas fölgyére ki botsáttyák Jószágaikat”54 — véleményezik a tanácsnál. Úgy gondolják a közösség érdeke szenved csorbát, ha egyesek felárkolják földjeiket, még abban az esetben is, ha ezek szabad használatú szállásföldeken vannak. „A szállásföldek a vetés betakarítása után az egész Város népe által mind ősszel, mind tavasszal közönséges legelőül szoktak használtatni, látni való, hogy illyes esetekben némely egyes birtokoknak árkolás által való el szigetelése is a Jószágoknak már birtokán való közönséges leheltetése a köz igazsággal már tsak ennyiis meg nem állhat.”55 Az eset megvizsgálására kiküldött deputá- ció nem volt ennyire szigorú s jogosnak vélte, hogy a tanyás gazdák és így Farkas György is „Tanyája körül az épületeknek s takarmánynak ótalmára” a közösség által meghatározott „bizonyos mennyiségű árkolást megtarthasson, de helyesnek tartották, hogy földjeinek nagy részén ne tilthassa meg a közös legeltetést, ha a maga jószágai is legelnek mások földjén.56 A tanács az árkot ennek ellenére is behányatta. Farkas György azonban tanyán lakó szolgáival ismét kiásatta a tanyát körülvevő árkot s miként korábban már idéztük, arra hivatkozott, hogy a szállásföldeknek a nevében is benne van, hogy azokat tanyák kialakítására kapták tulajdonosaik s mindenkinek joga van úgy használni földjét, ahogy akarja, ebben senkit sem lehet gátolni „a tulajdonos jus sérelme nélkül”. Érveit nehéz volt vitatni, de teljesen jogszerű volt a tanács álláspontja is: „...most szabad legelése van a Jószágnak a Farkas György jószága ha más földjén járhat, illő sőt igazságos, hogy övén is járhasson a másé”.

Az egyéni és közösségi érdek konfliktusa végül is kompromisszumos formában oldódott meg. A tanács azt ugyan nem engedte meg, hogy a tanyát építeni szándékozók egész birtokukat kivegyék a közösségi szolgalmak alól, különösen akkor, ha saját állataik részesülnek a közös legeltetés előnyeiből, de megengedték, hogy „egy helybenn lévő birtokának % részét árokkal kiki körül vétethesse”.57

Hasonló összetűzések más városokban is voltak. Szoboszlón már a dorogi esetet megelőzően panaszolta Molnár Péter, hogy ifj. Harangi Lajos árkolásai miatt nem tudja saját tanyáját megközelíteni.58 A többi városban is előfordult, hogy a tanyát építők ellen fordult a lakosság haragja. Ennek ellenére a tanyák szaporodását nem lehetett megakadályozni.

Végül ha arra a kérdésre keresünk választ, milyen jellegűek voltak a XIX. század első felében létrejött hajdúsági tanyák, utalnunk kell arra a különbségre ra, ami a magyarországi tanyák fejlődésében általában volt. Ott, ahol a tanyák

54 Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 3. No. 47. 1836.

55 Uo. Fasc. 6. No. 46.

56 Uo. 29. k. 247. 1836.

57 Uo. 29. k. 247. 1836.

58 HBmL. V. A. 402/b. 7. k. 281. 1829.

38