A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Orosz István: A tanyák kialakulása a Hajdúságban
közösség osztatlan birtoka maradt.16 A szállásföldeket egyes városokban tilalmasnak is nevezték, ez is egyéni tulajdonra utal. A szállásföldek nemcsak szabadon adhatók-vehetők voltak, de használatukban sem érvényesültek közösségi korlátok. A hadháziak véleménye szerint nem volt akadálya, hogy „valaki egész szállásföldjét kaszálónak hagyja, midőn egy másik birtokos egész birtokát szántással használja.”17 Más városokban is ügy emlegették a szállásföldeket, hogy azokban a birtokosok tetszésére volt bízva a használat módja. A szállásföldek másik jellegzetessége volt a generációkon keresztül tartó huzamos birtoklás. A vámospércsiek szerint a szállásföldekben „minden telek a másiktól megkülönböztetődik nyilván, a régi neveiket mellyeket a birtokostól vettek most is meg tartják”.18 A szállásföldekre nem terjedt ki az újraosztásos rendszer már 1783—84 előtt sem, még kevésbé a birtokrendezés után, itt csak rektifiká- ciók voltak, amelyek során azokat a szállásföldeket adták egyéni birtokba, amelyek magszakadás vagy egyéb ok folytán a közösségre háramlottak. A szállásföldeket változatlanul hagyta az 1783—84. évi rendezés is. A használat szabadsága, a birtoklás huzamos volta s az a tény, hogy a szállásföldi telkek viszonylag nagy terjedelműek voltak, kedvező feltételeket teremthettek a tanyarendszer kialakítására, annál is inkább, mert sok alföldi városban, ahol hasonló határhasználat érvényesült, a szállásföldnek nevezett határrészen jöttek létre az első tanyák. Böszörményben az egy telek után járó szállásföldi illetőség 24 hold volt, Szoboszlón 36 hold.19 Nánáson, Hadházon és Vámospércsen a szállásföldi teleknagyság pontosan nem állapítható meg, de a telekszámot (308, 158, 114 telek) és a szállásföldek terjedelmét ismerve azt mondhatjuk, hogy nem volt kevesebb, mint Böszörményben.20 Dorogról azt tudjuk, hogy a szállás- és ugarföldek együttes terjedelme telkenként 100 hold volt, s ennek nagyobb része volt a szállásföldeken. A szállásföldek határbeli elhelyezkedése is indokolta volna a tanyák kialakulását, csak Nánáson és részben Dorogon volt egy részük olyan közel a településhez, hogy a földek művelését, naponkénti kijárással is meg lehetett oldani. Azt, hogy az elmondottak nem egyszerű feltételezések, egy 1836-ból származó peres ügyben az érdekelt érvelése tanúsítja. A dorogi Farkas Györgyöt arra akarták kényszeríteni, hogy a szállásföldeken felépített tanyáját lerombolja és megszüntesse. A kommunitás döntése ellen azzal érvelt, hogy „... a földek proportionális felosztásakor (ti. 1784-ben) az Ugarokra és az ún. Szállásföldekre (terrae Tuguriales) lévén elszaggatva, maga ezen utolsó nevezet, és ez alatt ki adott földek nagyobb mennyisége azt mutatja, hogy azok Tanya vagy Szállás földnek voltak rendeltelve, úgyhogy kinek-kinek szabadságában állott s áll ma is azt úgy használni a mint jobbnak látja.”21 (Az én kiemelésem, О. I.) Nem kétséges, hogy a szállásföldeken már a 18. században megvolt a tanyák kialakulásának lehetősége s ha ez nem vált valósággá, azt egyéb tényezők okozták. Nem volt ugyanez a helyzet a hajdúvárosok használatában levő pusztákkal, prédiális földekkel. 16 Orosz István: A hajdúvárosok i. m. 26. old. 17 HBmL. Hb. IV. A. 502/b. Fasc. 10. No. 28. 1846. 18 Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 6. No. 18. 1821. 19 Uo. Fasc. 6. No. 18. 1821. 20 Uo. V. A. 2/c—2. Birtokgazdálkodási iratok. Vidi prédium 1838. Nánáson egy telekre a szállásföldből 24 hold jutott. 21 Uo. IV. A. 502/b. Fasc. 6. No. 46. 1846. Vö. Orosz István: A rideg tanya i. m. 201. old. 31
