A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén
A HAJDÚVÁROSI NEMESEK A RENDI KORSZAK VÉGÉN* Rácz István A hajdúság az örökös röghözkötés rendszerével szembeszegülő szabad paraszti jellegű törekvés hordozója, ezért kialakulását a történetírásunk jogosan sorolja a szabálytalan társadalmi fejlődés tendenciái közé. Indokolt ez a megállapítás akkor is, vagy talán éppen azért is, ha arra utalunk, hogy ekkortájt hasonló társadalomtörténeti jelenségekkel más kelet-európai országokban is találkozunk.1 Kialakulásában és történeti pályájának a formálódásában döntő szerepet a kor politikai erői játszottak, mindenekelőtt a török hatalom. A török ugyanis Magyarországon hatalmas földrajzi rést ütött az örökös röghözkötés rendszerén s ennek távolabbi társadalmi kisugárzása is jelentkezett: amellett, hogy a megszállt területeken a korábbi rendi társadalmi kereteket felbontotta, a hódoltsági peremvidékeken különösen, de a messzebb fekvő országrészeken is közvetve lazította az örökös röghözkötés egyre szigorúbb rendjét. A magyar- országi hajdúság végül is egy többszörös történelmi ellentmondás terméke: szándéka ellenére a török hatalom járult hathatósan hozzá annak a hajdúságnak a kialakulásához és megerősödéséhez, amely katonailag szinte permanens háborút vívott ellene, miközben a rendi kötelékeit is igyekezett leoldozni magáról. A török kiűzése után — és ez is a történelmi ellentmondáshoz tartozik — a létszámában erősen megcsappant hajdúság valójában egyik legfontosabb táptalajától esett el. A társadalmi fejlődés egységének az országban immáron nem állott külső hatalom az útjában s a rendiség legfőbb törekvése a volt hódoltsági országrészen is a röghözkötési rendszer minél teljesebbé tétele lett. A hat hajdúváros jogállását ugyan nem számolta fel, de jelentősen csorbította és ami talán a legfontosabb, társadalmi szerkezetébe is egyre inkább beékelődött.2 A hajdúvárosok viszonylagos társadalmi egysége a török kiűzését követő kései feudalizmus időszakában felbomlott, szerkezetileg átrendeződött s ebben a folyamatban a nemesség is jelentős szerepet kapott. A társadalmi összetevők aránymódosulásának elsődleges feltétele a hajdú- városi népesség jelentős növekedése volt. A XVIII. század elején a különböző * Elhangzott Hajdúszoboszlón a hajdúk letelepítésének 375. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos konferencián 1981. november 23-án. 1 Rácz István: Heiduckenfreiheit im System der zweiten Leibeigenschaft. Ostmitteleuropäische Bauernbewegungen. Bp., 1972. 131—136. old. Uö: A hajdúk a XVII. században. Db., 1969. 7—44. old. 2 Rácz István: i. m. (A hajdúk a XVII. században) 142—159. old. 2 Évkönyv IX. 17