A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Rácz István: A hajdúvárosi nemesek a rendi korszak végén

kutatók eredményeit összegezve 12 500—13 250 lélekre becsülhetjük a 6 hajdúváros lakosságát.3 Ezt szokás demográfiai mélypontként is megjelölni a hajdúvárosok történetében. Az 1784/87. évi országos összeírás 28 376 hajdúvárosi lakost mutatott ki,4 míg 1846-ban már 69 ezerre növekedett a lélekszámúk.5 Persze ebben a történelmi periódusban nemcsak a hajdúvárosok népességének a növekedése gyorsult meg, hanem az országos is. A hajdúvárosok létszámnövekedése azonban jóval meghaladta az országos átlagot. Amíg ugyanis Magyarország lakossága a XVIII. század eleji 4,1 millióról 1846-ban 14 360 000-re emelkedett s így a népsűrűsége 14-ről 50-re növekedett,6 a hajdúvárosokban a népsűrűségi arány ugyanezen időhatárok között 13,7-ről 71-re ugrott.7 Tehát a XIX. század közepére mintegy 21 fővel meghaladta az országos átlagot. Egészében véve azonban a hajdúság ekkor már így sem volt számottevő társadalmi és politikai erő. Az ország népességének és területének nem érte el a fél százalékát sem.8

Az országos demográfiai fejlődésvizsgálatból jól tudjuk, hogy a fentebb közölt népességnövekedéshez, a természetes szaporodás mellett, jelentős mértékben hozzájárultak a külső országokból való telepítések is.9 A hajdúvárosok létszámát is a beköltözések gyarapították jelentősen. Itt azonban mindjárt állapítsuk meg, hogy a hajdúvárosokba a belső vándorlás sodorta a beköltözőket, külföldiek ezekben nem kerestek új otthont. A beköltözés méreteit nánási adatok alapján érzékeltethetjük: itt 1700—1850 között a törzsnépesség természetes szaporodásával 60%-ban gyarapította a város népességét, s a 40% pedig beköltöző volt.10 11 A létszámnövekedésnek, egyes régi családok kipusztulásának, s különösen a beköltözésnek egyenes következménye lett a törzsökös hajdúság arányának a fokozatos csökkenése. Törzsökös hajdúknak a Bocskai által telepített hajdúleszármazottakat tekintették. A XVIII. század elejéről a kutatás azt állapította meg, hogy az akkori birtokos hajdúvárosi népességnek mintegy 70%-a proprietáriusnak, azaz törzsökös hajdúleszármazottnak tekinthető s csak 30% a beköltözött ún. jövevény.11 Az 1733. évi összeírás azonban már csaknem fele-fele arányban tünteti fel a törzsökösöket és a beköltözőiteket;12

3 Dávid Zoltán: Hajdúdorog népesedéstörténete. In: Hajdúdorog története. (Szerk.: Komoróczy György) Db., 1971. 57. old. Vő: Hajdúhadház népesedéstörténete. In: Hajdúhadház múltja és jelene (Szerk.: Komoróczy György) Gyula, 1972. 91. old. Uő: Hajdúszoboszló népesedéstörténete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. (Szerk.: Dankó Imre) Hajdúszoboszló, 1975. 226. old. -— Kováts Zoltán: A népesség. In: Hajdúnánás története (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. 78—79. old. Hajdúböszörmény és Vámospércs népességére a családok számából és a többi hajdú- város becsült népessége alapján következtettünk.

4 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Bp., 1960. 50—51. old.

5 Balogh István: Hajdúság. Bp., 1969. 60. old. —Fényes Elek: Magyarország leírása... V. k. Pest, 1839. 153—154. lapon a hajdúvárosok össznépességét 55 175 főre számítja.

6 Pápai Béla: Magyarország népe a feudalizmus megerősödése és bomlása idején (1711—1867). In: Magyarország történeti demográfiája. (Szerk.: Kovacsics József) Bp., 1963. 171. old. — Vörös Károly: A magyarországi társadalom (1790—1848) In: Magyarország története 1790—1848. 5/1. (Szerk.: Mérei Gyula) Bp., 1980. 473. old.

7 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 55. old. — Vörös Károly: i. m. 473. old.

8 Dányi Dezső—Dávid Zoltán: i. m. 55. old.

9 Szabó István: A magyarság életrajza. H. é. n. 135—163. old.

10 Kováts Zoltán: i. m. 79. old.

11 Poór János: A hajdúvárosok gazdasági és társadalmi helyzete (1607—1720). Db., 1967. 44—45. old.

12 Balogh István: i. m. 59. old.

18