A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Levéltártörténet - Gazdag István: Fejezetek Bihar vármegye levéltárának feudális kori történetéhez

mincad, hídvám, vásárügyek, sópénzügyek, váltócédulák, XIV. Céhek, mesteremberek, szabadalmak, árszabás mértékek, XV. Posta, utak, hidak, töltések, gátak, XVI. Vízi munkák, vízszabályozások, XVII. Magánosok közötti peres ügyek, perenkívüli eljárás tiszti- és fenyítőperek, „egyvelegek”. XVIII. Határjárások, birtokba történő visszahelyezések, határperek miatti kiszállások, XIX. Csődületi és irányzati perek, bírói zárlatok, XX. örökbevallások, ellentmondások, eltiltások, megintések, adóssági bejegyzések és törlések, lényegében tehát be- és kitáblázások, XXI. Közbátorsági, staláriális ügyek, politikai rendtartás, kártékony állatok, dúvadok elpusztítása, bitangmarhák körözése, személyleírások, elveszett holmik körözése, hirdetmények, határidőnyilvántartások, XXII. Rabtartás, fogházügy, XXIII. Egészségügyi politika elvi és végrehajtási kérdései, termésnyilvántartás, élelmezési ügyek, takarékéléstár ügyei, XXIV. Himlőoltás, marhavész iratai, XXV. Átutazó katonaság átmeneti beszállásolása, katonai kihágások ügyei, XXVI. Katonai toborzás, félfogadás, nyugállományú katonai személyek iratai. Az ügycsoportok sokasága és feltehetően a gyakorlatban jelentkező bonyolultsága 1845-ben radikális változáshoz vezetett: mindenféle tárgyi csoportosítást megszüntettek, az iratokat évenként újrakezdődő számokkal látták el, a fasciculusoknak már nem volt semmiféle tartalmi jelentősége.18

A fentiekből kiderül, hogy a levéltárosok a restanciák és a levéltárra zúduló nagy tömegű munkák végzését a szorgalom mellett az iratkezelés, a nyilvántartás javításával, változtatásával kívánták elérni. Persze az is előfordult, hogy protekciós tisztviselő került felvételre: Detrich András 1825-ben jött Detrich Miklós főjegyző mellé, 1828-ban a tisztújítás alkalmával „.. .a levéltárnoki segédnek vagyis allevéltámoknak kineveztetett. Munkálkodási köréhez tartozott volna a „Rabokat ítélő Törvény Székek Jegyzőkönyveit magyarul, a Polgári Pereket vizsgálóékat pedig diákul lajstromozza, de mint két nyelvben idegen és járatlan lévén, rendeltetésének teljességgel meg nem felelhetett. . .”.19 A levéltár, amely szerves része volt a megyei közigazgatási apparátusnak, közvetlen a közgyűlés, az alispán felügyelte, irányította. Ugyanakkor a Helytartótanács is igényt tartott a levéltár ügyeibe való beleszólásra. „A Helytartótanács, miután a közgyűlési jegyzőkönyvből constatálja, hogy a levéltár rendezése körül zavarok vannak s e célból egy napi zsoldos (kiemelés az eredetiben G. I.) írnokot fogadtak fel, megállapítja, hogy felsőbb engedelem nélkül napi zsoldosokat fogadni nem lehet és az egész ügyről jelentést kér”. A hiányosságokért a levéltárnok elmarasztalását is kérték.20 A megye a rendezési munkában való lemaradást az előző évek következményének tekintette és a levéltárost, akinek munkájával igen elégedett volt, nem marasztalta el. Nem fogadták el a Helytartótanács elmarasztalását a díjnok félfogadása ügyében sem, mivel ezt a jogot nem kívánták feladni. Mind ebből az derül ki, hogy a levéltár tényleges irányítója a Helytartótanács esetenkénti jelenléte ellenére a vármegye volt.

A levéltári anyag számbavétele során 1829-ben a kiküldött bizottság hiányokat fedezett fel. Budaházy Antal — volt levéltáros — főügyész véleménye szerint ezeknek egy részét Viser Lipót magával vitte a káptalani levéltárba.

18 A helytörténetírás levéltári forrásai ... I. k. 33—39. old.

19 HBmL. IV. A. 10. 1—2.

20 HbmL. IV. B. 410/a. 3.

196