A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Karsai Elek: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az angol és az amerikai levéltárak forrásainak tükrében

Pénzügyminiszter — dr. Vásáry István, ötvenhat éves közigazgatási tisztviselő, Debrecen volt polgármestere (1928—1936), 1939-ben a Kisgazdapárt listáján választották parlamenti képviselővé. A Magyar Református (Kálvinista) Egyház főgondnoka volt, és a Kisgazdapárt költségvetési bizottságának tagja.

Hadügyminiszter és vezérkari főnök — vitéz Vörös János vezérezredes, a magyar hadsereg volt vezérkari főnöke (1944. április 20.—1944. október 16.), aki átállt az oroszokhoz, amikor Horthy megadási kísérlete meghiúsult. 1941- ben Vörös egy motorizált dandár parancsnoka volt és részt vett Bácska megszállásában, majd később a Vörös Hadsereg elleni hadműveletekben a Keleti Fronton. 1941 októberétől 1943. február 1-ig a Vezérkar Hadműveleti Osztályának főnöke volt. 1943 februárjától 1943 augusztusáig a Hadügyminisztériumban az anyagi beszerzési osztály vezetője. 1943 novemberében kinevezték a II. hadtest parancsnokává, és 1944 áprilisában, Magyarország német megszállását követőleg, Szombathelyi vezérezredes utódja lett a vezérkar főnöke posztján. Egy rádióadásból ítélve, amelyet azután intézett a magyar néphez, hogy átállt a Vörös Hadsereghez, Vörös úgy tekinti magát, mint aki továbbra is a Kormányzó parancsai értelmében jár el és szót emel „egy új demokratikus Magyarország”-ért — Horthy vezetése alatt.

Földművelésügyi miniszter — Nagy Imre, akit puhatolózás alapján azonosítottak (a New Yorkban élő magyar emigráns köröktől szerzett információkra támaszkodva) azzal az agrárszocialistával, aki mostanáig Moszkvában élt emigrációban.

Iparügyi miniszter — Takács Ferenc, ötvenegy éves kőműves, aki 1935 és 1939 között Hódmezővásárhely városát (jelenleg orosz megszállás alatt) képviselte a parlamentben. A Szociáldemokrata Párt aktív tagja volt Magyarországon 1910 óta ésa az első világháborúban az orosz fronton szerzett sebesülése következményeképpen.

Kereskedelemügyi miniszter — Gábor József, akit puhatolózás alapján azonosítottak (a New Yorkban élő magyar emigráns köröktől szerzett információkra támaszkodva) mint kommunistát, aki emigrációban élt egészen mostanáig Moszkvában.

Vallás és Közoktatásügyi miniszter — gróf Teleki Géza, a Kolozsvári (Cluj) Egyetemen a gazdaságföldrajz és geológia professzora. Gróf Teleki a néhai Teleki Pál gróf fia — aki ugyancsak földrajztudományi professzor volt —, mint miniszterelnök öngyilkosságot követett el 1941. április 3-án, miután hiába tiltakozott az ellen, hogy a Jugoszláviát fenyegető német támadásban Magyar- ország is részt vegyen.

Közellátásügyi miniszter — vitéz Faragho Gábor altábornagy, volt moszkvai magyar katonai attasé és később a magyar csendőrség főfelügyelője. A magyar náci elemeknek a kormányzó ellen megkísérelt puccsát követően múlt augusztusban, Faraghot kinevezték a rendőrség és csendőrség főfelügyelőjévé. Horthy hűséges híve és tévesen közölték, hogy elesett a „Királyi Palota csatá”- jában, október 16-án a Kormányzó testőrei és a német—magyar alakulatok között lefolyt harcban.

Igazságügyminiszter — Valentiny Ágoston, az Ügyvédi Kamara tagja az oroszok által megszállt Szegeden, Magyarország második városában. Azt mondják róla, hogy a Szociáldemokrata Párt tagja.

Népjóléti miniszter — dr. Molnár Erik, az Ügyvédi Kamara tagja az oroszok által megszállt Kecskeméten, azt mondják róla, hogy a megszűnt, de most újjáalakult demokrata Kossuth Párt tagja.

156