A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Karsai Elek: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az angol és az amerikai levéltárak forrásainak tükrében
AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY DEBRECENBEN AZ ANGOL ÉS AZ AMERIKAI LEVÉLTÁRAK FORRÁSAINAK TÜKRÉBEN Karsai Elek 1944. szeptember végén, október első napjaiban az antifasiszta koalíció vezető hatalmai — elsősorban a harctéri fejleményekben közvetlenül érdekelt Szovjetunió, majd a Duna-medence hatalmi egyensúlyát mindig figyelemmel kísérő Nagy-Britannia és az európai ügyek iránt csak közvetetten érdeklődő Egyesült Államok —, reálisnak és hasznosnak ítélték Horthy és az őt támogató erők tárgyalási készségét a Németország oldalán viselt háborúból való kilépésre és a Szövetséges Hatalmakhoz történő csatlakozásra. Magyarország elvesztése egyrészt katonai téren jelentett volna súlyos gondokat a német Véderő Főparancsnoksága számára — bekerítés fenyegette volna az Erdélyben és a Tiszántúlon bevetett erőit, elvágták volna a balkáni német erők összeköttetési vonalait, megnyílt volna az út Ausztria, valamint Cseh- és Morvaország felé —, másrészt, politikai téren a Harmadik Birodalomnak legrégebbi politikai szövetségese fordított volna hátat, mely tény feltétlenül demoralizáló hatással lett volna nemcsak magában Németországban, hanem a még német befolyás vagy megszállás alatt levő területen is. Az antifasiszta koalíció hatalmai — a háború minél gyorsabb befejezését szem előtt tartva — megelégedéssel fogadták, hogy Magyarország elküldte fegyverszünetet kérő küldötteit, Nyugatra, Casertába, a Szövetséges Erők földközi-tengeri főhadiszállására Náday tábornokot, szeptember 22-én, majd Keletre, Moszkvába egy háromtagú delegációt, szeptember 29-én. Anélkül, hogy itt részletesen taglalnók a Náday-misszió körülményeit, a Wilson és Alexander tábornokokkal folytatott tárgyalásokat, csak arra óhajtunk rámutatni, hogy a Foreign Office, amikor tudomást szerzett a Faragho tábornok vezette delegáció Moszkvába érkezéséről, azonnal átengedte a további tárgyalások vezetését, az előzetes fegyverszüneti egyezmény előkészítését a szovjet diplomáciának, egyszerűen azért, mert a moszkvai tárgyalásokat remény- teljesebbnek ítélte.1 1944. október 15-ének kudarca után a Szövetségesek katonai és politikai célkitűzései lényegében nem változtak, továbbra is arra törekedtek, hogy elősegítsék Magyarország átállását az antifasiszta koalíció táborába. E téren a legtöbbet a Szovjetunió tehetett és tett is: azokban a városokban és községekben, 1 C. Kerr, moszkvai brit nagykövet 1944. október 6-i jelentése, az irat előadóívén a referens megjegyzése: „Ez sokkal biztatóbb fejlemény, minta Náday-féle közeledés.” — PRO FO 371 —C 13541/10—21. 141
