A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén

kodóvásárét. A XVIII. század elején (a kirakodóvásár gyors hanyatlása miatt) az arány már hatszoros. Az 1770-es években mindkettőnél közel azonos értékeket találunk, a XIX. század elején pedig ismét háromszoros többlet mutatkozik a termény- és állatforgalom javára. A későbbiekben a vásár két típusának áruforgalma nagyságrendben megint közeledett egymáshoz, az iparcikkfogyasztás emelkedésének megfelelően. Az állat- és terményforgalom vámja az 1820-as években 42, az 1830-as években 22%-kal múlta felül a kirakodóvásárok jövedelmét. Mivel pedig — mint láttuk — a vámbevételek mögött nagyobb áru- mennyiséget kell sejtenünk, mint amennyit a pénzérték aránya mutat, továbbra is jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a termény- és állatforgalomnak, mint az egyéb (főleg ipari) termékekének. A debreceni vásárokat tehát a pestiekhez képest a nyerstermékek nagyobb részaránya jellemezte. Pesten ugyanis a kereskedők helypénze már 1762-ben utolérte az állatok hely pénzének értékét, s Schams Ferenc 1821-es forgalombecslése szerint is közel azonos volt az iparcikkek és gyarmatáruk értéke a termény- és állatkínálatéval.22

A termény- és állatvásár jelentősége maradt tehát, belső szerkezetében azonban jelentős változások mentek végbe. Az állatvásár a XVIII. század első felében még döntően szarvasmarha-kereskedelmet jelentett. Mutatja ezt, hogy az 1715-ös összeírás készítői külön foglalkoztak vele, s az ország kereskedelmi viszonyait az udvar megbízásából tanulmányozó Haugwitz és Procop is azt tapasztalta Debrecenben, hogy ott a legkiterjedtebb kereskedelem marhákkal folyik. Diderot Enciklopédiája pedig — némi túlzással —, egyenesen azt írta, hogy Debrecenben kizárólag marhával kereskednek.23 1785-ben a debreceni tanács már a szarvasmarhák mellett a lovat, juhot és sertést is megemlíti, mint olyanokat, amelyekkel jelentős kereskedést űznek.24 A szarvasmarha nagyrészt a környékről került ki. A XVIII. század derekán a város által vásárolt 1220 szarvasmarha származási helyeit vizsgálva több mint egyharmadot a debreceni határból, a másik harmadot Biharból, a többit Szabolcs és Szatmár megyéből láttuk kikerülni.25 Palugyai Imre száz évvel későbbi véleménye szerint is a közeli szomszédság látta el marhával a debreceni vásárokat, ahova a felvidéki megyékből igás-, tenyész- és hízott állatokért egyaránt sokan lejártak,26 de felkeresték a debreceni vásárt a pesti mészárosok is.

Nem tudjuk határozottan megmondani, hogy ez a marhakereskedelem hogyan változott a XVIII. század folyamán. A vámjövedelmek alakulása azt sugallja, hogy a század második harmadában erős visszaeséssel kell számolnunk. A század végén a városi tanács is panaszkodik a marhatenyésztés és -forgalom hanyatlásáról, s okát a bécsi állatfelvásárlási monopólium árleszorító hatásában és a juhtenyésztés elterjedésében látta.27

A juhtenyésztés és ezzel együtt a juhkereskedelem (nemcsak, s nem elsősorban a gyapjú!) előtérbe kerülése mellett ekkor kezdett növekedni a sertéskereskedelem is. A Szerbiából, Boszniából Magyarországra irányuló sertéskereskedelem egyik ága erre haladt keresztül. A sovány sertéseket tavasszal felvásárolták, s Bihar, Szabolcs, Szatmár és Bereg megyékben makkon felhizlalták, majd ősszel ismét vásárra hajtották.

22 Budapest története. Budapest III. 118., 316. old.

23 Bárdos József: Debrecen városa és a XVIII. századi enciklopédiák. Debreceni Szemle, 1933.

32. old.

24 HBmL. IV. A. 1011/a. 70. k. 394—410. old.

25 L. a mellékelt térképet.

26 Palugyai Imre: i. m. 434. old.

27 HBmL. IV. A. 1011/k. 374/1744.

11