A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén

A XIX. század első felében a sertés- és juhkereskedelem jelentősége már vetekedett a szarvasmarháéval. Az 1840-es évekre vonatkozóan Palugyai Imre az egy vásárra felhajtott szarvasmarhák számát 5—6 ezerre becsülte. Ez a XVIII. század végéhez képest is jelentős csökkenés. A vásárra hajtott juhok számát Palugyai ugyanakkor 50—60 ezer darabra, Móricz Pál visszaemlékezéseiben 30—40 ezer birkára (merinó) és ugyanannyi magyar és erdélyi fajtájú juhra tette. Sertésből 10—20 ezer darabbal számoltak vásáronként. A vásárforgalom növekedése tehát a sertésre és főleg a juhra esett. Ugyanakkor nőtt a lóvásárok jelentősége is, a kereskedők 40—50 darabos falkákban hajtották őket Erdélyből, sőt Moldvából és Lengyelországból is a debreceni vásárokra.28

Az élőállatok mellett az állati termékek forgalma is számottevő volt. A marhabőr és a faggyú a kor fontos árucikke volt: a vágómarhák kimérésekor az értéknek csak körülbelül 60%-a esett a húsra, s nagyjából 20—20% esett a faggyúra, illetve a bőrre.29 A juhbőrökkel a helybeli szűcsökön kívül idegenek is vásárolták, s nagy tételekben szállítottak nyíratlan bőröket Lengyelországba is. Jelentős volt a nyúlbőrök forgalma; 5 ezer darabos üzletkötésekről is van tudomásunk. A gyapjú szintén keresett cikk volt, ezt azonban gyakran már vásáron kívül felvásárolták a falvakat járó kereskedők.30

Fontos kereskedelmi cikke volt Debrecennek a sertészsír, valamint a sózott sertéshús és szalonna. Ez utóbbi legnagyobb kereskedőhelyének az egész országban Debrecent tartották, s évente több ezer mázsát szállítottak innen a nyugati, főleg azonban a felvidéki vásárokba, s tudunk pestiek nagy tételű szalonnavásárlásairól is.31

Gyakran emlegetett kereskedelmi cikke volt Debrecennek a méz és a viasz is. Az 1836-os őszi vásárra érkezett méz mennyiségét például 4 ezer bécsi mázsára tették. Borból az érmelléki (Bihar m.) és a ménesi (Arad m.) volt kedvelt, ezt Szabolcs és Szatmár megyékbe és Erdélybe hordták. Fogyasztását csökkentette a pálinka terjedése, amit seprőn kívül főleg törkölyből és szilvából főztek. A XVIII. század végétől a gabonapálinka is terjedt. A lent és a kendert nagyrészt bánáti kereskedők vásárolták. Dohányt, gubacsot szintén nagy mennyiségben árultak, ezeknek árát azonban a monopolizált felvásárlás leszorította. A pesti kereskedők ezeken kívül még a hamuzsírt, tollat, timsót tartották számon a debreceni vásárokon kapható termékek között.

Gabonafélékkel (zab, árpa, búza, köles) a környék bőven ellátta a debreceni vásárt, a kínálat általában bőségesebb volt a keresletnél. Főleg Erdély (Kolozsvár, Marosvásárhely, Szeben, Brassó) és az északi „hegyes részek” fedezte terményszükségletei egy részét a debreceni vásárról. A XVIII. század végétől a terménykereskedelem jelentősége növekszik, felnyomul az állatkereskedelem mellé. Ezzel együtt a földesúri gazdaságok termékei is egyre nagyobb tömegben jelennek meg a debreceni vásáron, és az 1840-es években már áruminta szerinti árusítás is előfordul.32

28 Palugyai Imre: i. m. 1134. 435. old., Az „idősb” Móricz Pál két írása. (Szerk. és bev.: Dankó Imre) Db, 1970. 20. old.

29 HBmL. IV. A. 1013/I/b. 24. cs. található kimérési adatok alapján.

30 HBmL. IV. A. 1011/k. 237/1777., 374/1794., Pester Handlungszeitung 1828. No. 14.

31 HBmL. IV. A. 1011/k. 374/1794. és IV. A. 1013/f. 10. 1809.

32 Az egyes termékekre 1. HBmL. IV. A. 1011/k. 374/1794., IV. A. 1011/a. 70. 394—410. old., Fényes Elek: Magyarország leírása I—II. Pesten, 1847. I. 90—91. old., II. 389. old., Palugyai Imre: I. m. 434—435. old., Pester Handlungszeitung, 1836. 344., Móricz Pál: i. m. 20—21. old., Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII—XIX. század fordulóján. A Hajdú- Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1974. 143—144. old.

12