A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Béres András: Irodalomtörténeti források a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban
dalomra is vonatkozik. Az irodalom új korszakának, a felvilágosodás meggyö- kerezésének kezdetét is jelzi e megfogalmazás. Bessenyei hangja nem véletlen, de nem véletlen az sem, hogy kiadását állam- és egyházellenes tendenciája miatt a cenzúra nem engedélyezte. Erről tanúskodik a Hajdú-Bihar megyei Levéltár egyik 1804. november 13-án keltezett levele, amely Bessenyői Beöthy László Bihar vármegyei alispán hátrahagyott irataival került a levéltárba. Azt hiszem, nem lesz haszontalan ezt a kegyetlen hangú levelet eredetiben idézni:8 „Nobili Perillustri, ac Generoso Domino Ladislao Beöthy, de Bessenyö, Comitatus Bihariensis Ordinario Vice Comiti Nobis Observandi Debreczino — Magno Varadium. Ex offo. Nobilis, Perillustris Generose Domine Nobis Observande! Cum Georgius Bessenyei Manuscriptum perniciosus Principis refertum sub ttlo a Természet Világa concirmoverit illudque ad Typum admitti petierit manuscripto hoc a Typo remoto, Protto D Vro de altissimo Jussu Regio committitur: ut Authori Georgii Bessenyei Factum illud quod opus tam perniciosa principia complectens composuerit eaque propagare voluerit improbet, et actiones illius vigili oculo observet. Datum ex consilio Regio Locum ttli Hungaro Buda die decima tertia Novembris, Anno Millesimo octingentesimo quarto celebrato Benevolus ad officia paratis Josephus Comes Brunsich Franciscus Darvas, Franciscus Esterházy.” Ez a levél, mint a címzésből is kiderül, Debrecenen át érkezett Bihar vármegye akkori székhelyére, Nagyváradra. Azt adja tudtunkra, hogy amikor Bessenyei György a Természet Világa című veszedelmes kéziratát eredetiben volt alkalmuk megismerni, mint nagyon veszélyes gondolatokkal megtöltött művet visszautasítják, és a szerzőnek buzgó szemmeltartását javasolják. A Budáról a Helytartó Tanácstól Váradra érkezett latin nyelvű leiraton az alispán saját kezével írott magyar nyelvű feljegyzése olvasható: „1804. december 17. N. Várad. Bessenyei György a Természet Világa czimű munkájáért megdor- gáltatik, és szemügy alatt tartatik.” A hatóságok ezzel mintegy eleget tettek feladatuknak, s nem csoda, ha ezek után szóba sem jöhetett művének kiadása. Bessenyei György 1811-ben meghalt, s a Nemzeti Múzeum könyvtárába került kézirata alapján Bokor János rendezte sajtó alá és adta ki 1898-ban. Közel száz évet kellett várnia, hogy ne legyen veszélyes a társadalomra, s ne hozzon szégyent az egyházra. Igen, de akkor már jócskán lezajlott a felvilágosodás eszméit lángra lobbantó 1848-as forradalom és szabadságharc és már nem jelentett veszélyt a kiegyezés utáni időszakban az emberi hiszékenységet keményen ostorozó szó. Bessenyei György az anyanyelv ápolása mellett idegen nyelvek tanulására is buzdít a Természet Világában, hogy a holt nyelvekkel élő magyar a többi művelt nemzet soraiba emelkedjen.. Ugyanakkor az emberről ítéletet mond, amely kora társadalmának is kemény bírálata.9 „Az ember minden teremtett állatok közt a legnagyobb fenevad, s kénytelen magát a felső hatalom által, akármilyen legyen az, megkötözni, külömben sem vallással, sem filozófiával végbe nem viszi soha, hogy élete csak egy 24 óráig is bátorságban lehessen. 8 HBmL. IV. A. II. 6. 9 Bessenyei György: i. m. Bp., 1898. 9* 131
