A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Béres András: Irodalomtörténeti források a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban

irodalmi élet izgalmas időszaka, s az itt felsorolt adalékok ha nem is pontosan költészetről szólnak, mégis megismertetnek egy-egy részletet az írói portréból, amely részletek művek születésének lehetnek meghatározói, befolyásolói. Ezen kívül megvilágíthatnak olyan részleteket, amelyek gazdasági háttérrel, esetleg eddig nem ismert tényezőket mutatnak. A száraz levéltári adatok tényeket közölnek, s ha röviden is, bizonyos irányultságot árulnak el, amelyeknek feltárása legalább az ismertetés szintjén feltétlenül fontos és nélkülözhetetlen, s a további kutatások előtt kaput nyitnak.1

Báró Várkonyi AMADÉ LÁSZLÓ:1 2 A tárnokszéki jegyzőkönyvek Debrecenben őrzött másolatainak hatodik kötete őrzi Várkonyi és Marcaltői Báró Amadé László Nagyszombatban 1755. augusztus 25-én benyújtott és Pozsonyban a Tárnokszéken 1757. május 12-én tárgyalt fellebbezett perét. A latin nyelvű jegyzőkönyv tanúsága szerint a Galántai Esterházi Imre herceg nyitrai püspök ellen folytatott per szülői háza és atyai öröksége kiadásáért és birtoklásáért folyt, és még sokáig elhúzódott.3

BESSENYEI GYÖRGY:4

„Figyelmez hü lélek! s ha irsz nemzetednek

Mondd meg hát, hol leljem fel uttyát versednek?

Gyere véllem, lássuk a nagy térségeket;

Szemléljük az eget és a mélységeket.

Amit mások méllyen, vagy homály közt Írtak,

Titkos értelemmel nagyon körül nyírtak,

Tedd ki verseiddel a nap világára Hol nézhessen ki-ki az igasságára.”5

így kezdődik, ezzel a „Világosítás vagy intő beszéd”-del Bessenyei Györgynek veszedelmes írása a Természet Világa vagy a józan okosság, amely a felvilágosodás szellemében fogant költői alkotás. Ez az apró értekezésekből összetevődő mű 1801-ben készült el a bihari magányban,6 amire a költő is utal az első könyv első kötetében: „Ollyá lettem, mint pusztában bujdosó Szarán- dok, ki világát elhagyván, csak egyedül ül, melybül áradt keserveit, könyveit törölgeti szemérül; úgy ülök magánosságomban szüntelen arra forogván artzal, hol a nyájas böltsek egymással társalkodva az életnek unalmát magok közt enyhítik, s édesítik”.7

Több mint ezer soros költeménye az egyén és az emberiség lelki és társadalmi problémáit feszegeti, az emberi életkor sajátos megnyilvánulásai szerint. Azt tanítja, hogy a változás, újulás a természet tulajdonsága, s ennek alapján mindennek változni, újulni kell, ami nem kizárólag a természetre, de a társa1 Julow Viktor: Debrecen irodalmi emlékhelyei. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958— 1959. (Szerk.: Béres András) 181—193. old.

2 Keresztély Olga: Várkonyi Amadé László báró élete és költészete. Kolozsvár, 1905. Gálos Rezső: Báró Amadé László. Pécs, 1937.

3 HBmL. IV. A. 1018/h. 6. 179. old. 18. sz. kivonat.

4 Béres András: Bessenyei György megdorgáltatik. Hajdú-bihari Napló, 1973. május 13.

5 Bessenyei György: A természet világa vagy a józan okosság. Bp. 1898.

6 Pusztakovácsi, ma Bakonszeg (Hajdú-Bihar m.).

7 Bessenyei György: i. m. Bp., 1898.

130