A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén

számolhatunk. Ez megegyezik azzal a becsléssel, amelyet az 1820-as években Csaplovics János tett. Ő a vámhivatal adatai alapján a pesti vásár forgalmát —• a hajókon kívül —, 13—14 ezer szekérre tette, s megjegyezte, hogy Debrecenben, ahol a szekér volt a fő szállítóeszköz, legalább ennyi vagy még több járművel kell számolnunk.19 Természetesen ezek nem egyszerre voltak jelen: a két hétig tartó vásáron jöttek-mentek az emberek, állatok, járművek közben is.

A XVII. század végéről nem ismerjük a vámjövedelmek nagyságát, így nem tudjuk megmondani, volt-e és milyen mértékű visszaesés a XVIÍI. század elejére. A XVIII. századi adatok azt sugallják, hogy a visszaesés később kezdődött és nem volt olyan méretű, mint a kirakodó vásároknál. A századelőn a vámbevételek elég magasak: 1704-ben 3330, 1705-ben 3579 forint. Az első mélypont 1707-ben volt, amikor a vámjövedelem 1704-hez képest a felére esett vissza. A visszaesés csak átmeneti, a következő évtizedben a vám átlaga 3459 forint, s csak ezután kezdődik lassú hanyatlás. Az 1730-as évek végén, az 1740-es évek elején mutatkozó mély hullámvölgy ugyanis a pestisjárványnak tudható be, amikor nem tudtak megtartani minden vásárt.20 Ha a pestises éveket (1736, 1739—1743) leszámítjuk, akkor az évi átlag az 1730-as években is alig kisebb (3189 forint) az előző évtizednél. A mélypontot az 1760-as évek jelentették 2035 forintos átlaggal. További adataink csak az 1790-es évekből vannak, ez már jelentékeny emelkedést mutat, 36—65%-kal haladva meg a század eleji szintet. A századforduló ugrásszerű, mintegy 40%-os emelkedést hozott, s ez valószínűleg a csúcsot is jelenti. A későbbi évek adatai nehezen értékelhetők. Egyrészt, mert a város az 1820-as évektől bérbeadta a vámjövedelmeket. Másrészt a vámtételek Debrecenben sokáig nem változtak, s a díjtételek ugyanazok maradtak váltóforintban is, mint voltak korábban ezüstben. így a forgalmat tulajdonképpen úgy vethetjük össze, ha a korábbi ezüstforint adatokhoz a váltóforint összegeket hasonlítjuk, nem a valóságos pénzértéket. így az 1820-as évek 5500, illetve az 1830-as évek 5110 váltóforintos összege körülbelül egyötödös forgalomcsökkenést takarna a századfordulóhoz képest. Ehhez azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a bérleti kezelés kevesebbet hozott, mint a tényleges díjbeszedés. A bérbeadásnál szokásos licitációknál a vállalkozók tudatosan is törekedtek az összegek leszorítására.21 A kortársak ugyanis népes és forgalmas vásárokról adnak számot, s megegyeznek abban, hogy Pest után Debrecen sokadalmai a legnépesebbek az egész országban. így valószínűnek látszik, hogy az 1840-es évek forgalma nem sokkal lehetett kisebb a századeleji konjunktúra vásárainál.

Ha a népességnövekedést is figyelembe vesszük, az egy lakosra eső vámjövedelem alapján mért forgalom a XVIII. század elején volt a legnagyobb. Az egy főre eső forgalom az 1760-as években kevesebb, mint egyharmadára esett, s a XIX. század elején is elmaradt attól.

A kirakodó- valamint az állat- és terményvásár értékviszonyainak arányát csak annak a feltételezésével tudjuk megbecsülni, hogy a helypénz- és vámtételeket egymáshoz képest értékarányosan határozták meg, azaz a kereskedelem mindkét típusát azonos arányban terhelték meg. Figyelembe véve, hogy a vámbevételeknek mintegy 20%-át a legelőbér tette, akkor az állat- és terményforgalom nagysága a XVII. század végén majdnem kétszeresen múlta felül a kira19 Csaplovics. Johann, Gemälde von Ungarn I—II. Pesth, 1829. И. 81. к.

20 L. pl. HBmL. IV. A. 1011/n. 4. k. 2—3., 90., 107. old.

21 A bérbeadás másutt is csökkentette a jövedelmeket. Vö.: Balázs Péter: Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Budapest, 1978. 168. s köv.

10