A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Források - Balogh István: Debrecen első jegyzőkönyvei mint történeti források (1547-1552)

lom viszonya ekkor alakult ki olyannak, ahogy ezt a jegyzőkönyvek mutatják. Az uradalmat a Hunyadiak korában két tiszttartó igazgatta. Corvin János alatt Tar András nepű ispán viselte a tiszttartóságot; házát, a későbbi Tarispán házat a szentjobbi pálosrendre hagyta, utoljára Katalin nevű leánya lakott benne. Tar Kata házát a város vette meg a pálosrendtől. Később ez a palota lett a városháza, ma a mostani városháza bejárata áll az egykori telken.8

A jegyzőkönyveink írása idején már itt törvénykezőit a főbíró a tanácsával. Török Bálint elfogása és Isztambulba hurcolása után felesége, Pemflinger Katalin Debrecenbe költözött, a „castellumnak” nevezett udvarházba és itt is halt meg 1545-ben. Szerémi György szerint az itteni szerzetesek kolostorába temették el, jóllehet, akkor már „leoniria lutheránia” névvel illették, a reformáció lutheri irányzatának pártolása miatt.9

Őróla tehát a jegyzőkönyvek nem emlékezhetnek meg, annál többet emlegetik fiát, Jánost, név szerint is, aki elé a peres felek gyakorta vitték megfellebbezett pereiket. Jelzője a jegyzőkönyvben mindig^ „graciosissimus, gratiosus, legkegyelmesebb (vagy kegyelmes) földesurunk”. Ő éppen 1547-ben vette át a debreceni uradalmat és támogatásával kezdett a protestantizmus — egyelőre még nem a kálvini irányzat — Radán Balázs vezetésével, megerősödni. A jegyzőkönyvekben gyakran szerepel három-négy név után a presbiter és condonator jelző. Némely protestáns egyháztörténész szerint ezek már evangéliumi szellemű prédikátorok voltak. Viselőik azonban nem debreceniek, általában debreceni lakosokkal álltak perben, mint felperesek.10 11

Enyingi Török János felesége Kendy Ferenc leánya, Anna volt. Kendy Ferencet pedig János király halála és Izabella eltávozása után 1556-ban Ferdi- nánd erdélyi vajdának nevezte ki. Izabella visszatérése után, 1558-ban, a királyné parancsára összeesküvés címén kivégezték. Kendy servitora, ura megbízásából gyakran pereskedik a tanács előtt, nyilván kereskedelmi kapcsolatban állott az itteni polgárok némelyikével.

Enyingi Török János földesurasága azért fontos Debrecen életében, mert éppen az ő idejében foglalták írásba az addig csak szokásjog alapján gyakorolt mezővárosi igazságszolgáltatást és igazgatást. Igaz, az erről szóló oklevél 1552- ben kelt, azaz némileg később, mint az első jegyzőkönyvekbe tett bejegyzések.11

Mégis ez az oklevél segít megfejteni a korai feljegyzéseket, és nagymértékben segíti azok történeti forrásértékének megállapítását.

Az 1552-ben kelt oklevél szerint enyingi Török János a debreceni tanács folyamodására szabályozta az uradalom és Debrecen jogviszonyát:

1. a földesúrnak járó szolgáltatások,

2. a földesúri tisztek és a mezőváros joghatóságát illetően a bíráskodás tekintetében,

3. a városhatár használata vonatkozásában és

4. a vásári bíráskodásra vonatkozóan.

Az itt tárgyalt kérdés szempontjából csupán a bíráskodásra vonatkozó rendelkezéseket emeljük ki.

Az oklevél szerint a bíráskodást az „eddig is meglevő szokásokhoz képest” a mezőváros bírája esküdttársaival gyakorolja, de a peres felek a tiszttartókhoz

8 ZoltaiLajos: A debreceni városháza 400 éves története. DKK 1932: 50—54. old.

9 S. Szabó József: Debrecen régi nagyasszonya. DKK 1907. 23. old.

10 Egy évtizeddel később a debreceni, már kétségtelenül protestáns prédikátorokat condonator néven említik a jegyzőkönyvek is.

11 HBmL. ad. Muo. 11. és 15. sz.

110