A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Források - Balogh István: Debrecen első jegyzőkönyvei mint történeti források (1547-1552)
vagy a földesúrhoz fellebbezhetik, ha a peresek ezzel sincsenek megelégedve, a pert az uralkodóhoz vihetik. A főbenjáró bűnökért hozott ítéletért a tiszttartóknak rész jár, de az elkobzott jószág az uralkodót illeti. A város területén elkövetett gonosztetteket a bíró bünteti, de fellebbezni lehet a földesúr székéhez. A vásárok idején a tiszttartók a vásári bíráskodást nem gyakorolhatják, ez a „bíró tisztére tartozik”. A szokásjog és a gyakorlat alapján a pereket lehetett a bíró és esküdt társai előtt és a földesúri széken kezdeni. Az arány körülbelül olyan, hogy mintegy ötven első fokú, tehát a bíró előtt kezdett perre esik egy, amelyet az úriszéken kezdtek. Ezek nagyrésze is perújítás révén jutott oda. A tárgyalt időszakban már a mezővárosi magisztrátus bíróságának illetékességét nemcsak a magánfelek, de a céhek is elismerték, pedig ezek kiváltság- levelei még ekkor általában biztosították a kibocsátójuk bírói hatalmát; tehát a földesúr, vagy az uralkodó lehetett a fellebbviteli fórumuk. 1547-ben azonban a posztószövő- és szabómesterek közti perben a bíró és esküdttársai úgy döntöttek, hogy a szabómesterek is szőhetnek és nyírhatnak posztót, idegen helyről is hozhatnak be. Amit maguk készíthetnek, eladhatják, de két legénynél többet nem tarthatnak. Viszont a posztószövők eladás végett idegen helyről nem hozhatnak ide készárut. „Ezt az ítéletet a mi kegyelmes urunk megerősítette és érvényre emelte, örök időkre megtartani akarván, velünk a jegyzőkönyvbe beíratta.” — így szól a bejegyzés záradéka.12 Mikor Izabella távozása után Erdély átmenetileg 1551—1556 között Fer- dinánd kezére jutott, Castaldo tábornok, aki Erdély megszállására a királyi sereget vezette, 1552 telén megszállotta Debrecent, de a következő év tavaszán kivonult innen.13 Castaldóra vonatkozóan a jegyzőkönyvben 1552. júl. 16-án van egy bejegyzés, amely szerint a tábornok Szebenben 1552. márc. 30-án az egyik debreceni polgár adóslevelét visszaadta. Miről szólott és miféle kötelezettséget takart az adóslevél, a szűkszavú bejegyzésből nem derül ki.14 Egyébként az enyingi Török család és a mezőváros között tárgyalt korszak végén már lazult a kapcsolat. 1557-ben Ferdinánd Török Jánostól elvette a debreceni uradalmat és Mágócsy Gáspár hívének, Gyula vára kapitányának adományozta. Mivel azonban ekkor már János Zsigmond uralma Erdélyben megszilárdult, Várad is visszakerült a fejedelem kezére, vele együtt Bihar megye és Debrecen is újból Erdélyhez tartozott. Az enyingi Török család Vajdahu- nyadra tette át székhelyét és Debrecen egyelőre tisztázatlan módon az erdélyi fejedelem földesurasága alá került. Ettől kezdve az egymást váltó fejedelmek, János Zsigmondot követően Báthori István és Báthori Kristóf kétféle címen is erősítik meg a város kiváltságleveleit. Ezek az események azonban már az első jegyzőkönyvünk időkörén túlesnek, ezért nem követjük sem a politikai esemé12 Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1547/1548. Összeállította, közzétette: Balogh István. (Szerk.: Szendrey István.) Db., 1979. (Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai I.) 1547. 121. reg. 13 Barta G.: i. m. 104. old., S. Szabó J.: Enyingi Török János, Debrecen földesura. DKK 1936. 45—54. old. 14 Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei. I. m. 1552/1553. Db., 1983. 410/8. reg. 111
