A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúböszörményben 1945-1962

nen köszöntötték. Ez a következőkből állott: A brigád vezetője röviden elmondta jövetelük célját, és utána dalos rigmussal emlékeztek meg, név szerint beleszőve az illető dolgozó paraszt nevét a dalos rigmusba. Az úttörők saját maguk által szerzett virágcsokrokkal is megajándékozták a ház gazdáját. Minden esetben a brigádok plakátszerű felírást vittek, amin az állt, hogy ki lakik a házban és miért köszöntötték a brigád tagjai. A brigádköszöntések módszere bevált, mert nem egy esetben a brigád tagjait friss gyümölccsel megkínálták, ahol pedig az elmaradókat dalolták ki dalos rigmussal, ott ígéretet tettek, hogy hátralékukat teljesíteni fogják. Egy esetben — mint ahogy azt az MNDSZ brigádvezetője jelentette —, a jól teljesítő dolgozó paraszt lakásán megjelentek, és ott a feleség sajnálattal jelentette ki, hogy férje, akit a köszöntés illet, kint van a földön, pedig a dicséret őt illetné. A brigádvezető megérdeklődte, hogy mikor lesz idehaza a férje, és szombaton este ismét megjelentek a háznál. Az eredmény az volt, hogy már szinte várta a brigádot a dolgozó paraszt, és olyan jó hangulat kerekedett, hogy a jelenlevő zenészek muzsikájára meg is táncoltatta az egyik brigádtagot az egyik dolgozó paraszt.”26 A begyűjtés állását plakátokkal, dicsőség-, illetőleg szégyentáblákkal, hangoshíradókkal követték s választották az éppen megfelelőnek látszó agitációs módszert. Az élenjáró dolgozóknak a Béke moziban díszpáholyokat biztosítottak.

Amennyiben a termeléssel, a begyűjtéssel baj volt, úgy hibáztatták, felelőssé tették a népművelőket is. A „kultúragitációs” munkára Hajdú-Biharban 1950 végére 420 brigádot alakítottak, amelynek tagjai rendszeresen járták a megyét.27 Még az iskolákban is alakítottak kultúrbrigádokat. Hajdúböszörményben 1952-ben 13 csoportot alakítottak 205 taggal, akik 88 helyen (pl. a műszaki ktsz-ben, három tszcs-ben, a gépállomáson... stb.) voltak köszönteni. Mindezt abból az alkalomból, hogy minél többet jegyezzenek az emberek a III. békekölcsönből.28 Az ismeretterjesztő munkához a közönség szervezéséhez plakátokat, meghívókat, a hangos híradót és személyes agitációt alkalmaztak. Előadásokhoz szemléltetőeszközként térképeket, rajzokat, diafilmeket is felhasználtak, sőt a kultúrotthonban agitációs szobát létesítettek. A városban működő művészeti csoportok az országos kultúrversenyen29 szépen szerepeltek, ehhez jó előkészítést jelentett, hogy kultúrcsoport dolgozott az Állami Gazdaságnál, a Vörös Csillag Tsz-nél, az MNDSZ-nél, a KIOSZ—KTSZ-nél, a Földművesszövetkezetnél; a gimnáziumban és a tanítóképző intézetben népi tánccsoportok, az általános iskolákban kitűnő kórusok tevékenykedtek. A művészeti munka középpontjában az ötvenes évek elején a kultúragitációs brigádok működése állott. „Az ötvenes évek közepére megerősödött, megizmosodott az egész népművelési apparátus, és a kulturális agitáció helyett egyre inkább a lényeget magába foglaló tartalmi népművelési munka került előtérbe. Az ellenforradalom megakadályozta ennek kibontakozását. Tulajdonképpen 1958-ban vette kezdetét az a tevékenység, amely most már a népművelési munka gyors fejlődését eredményezte. Megváltozott a népművelés koncepciója. A korábbi népművészeti, egyáltalán művészeti szemléletű koncepció helyébe lépett a termelőmunkát segítő népművelési tevékenység koncepciója, ami lénye26 HBmL. Hb. XXIII. 502/a. 8. 196/1952. sz.

27 Gyarmati Kálmán: A Hajdú-Bihar megyei munkásművelődés felszabadulás utáni történetéből 1948—1968. In: Munkásművelődés hajdan és ma. (Szerk.: BényeiMiklós) Debrecen, 1980.100. old.

28 HBmL. Hb. XXIII. 511. 2. 79—1/1952. sz.

29 HBmL. Hb. XXIII. 512. 1. 24/1953. sz.

98