A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Béres András: Kéziratos debreceni nyelvemlékek

A latin nyelven vezetett jegyzőkönyvekben, amelyeket a későbbiek során gyakran emlegetett „deák”-ok írtak, esetenként egy-egy idézőjelbe tett magyar szó, a XVI. század hatvanas éveiben már egy-egy magyar nyelvű betoldás, vagy jegyzőkönyvrészlet is található. Nem különösen kiemelkedő jelenség, de nyelvtörténeti szempontból igen fontos, azért szeretném elsősorban az illetékesek figyelmét felhívni arra, hogy Debrecen város első jegyzőkönyveinek vizsgálata nyelvi szempontból is hozhat még jelentős eredményeket.3 Az sem célom ez alkalommal, hogy elemezzem a XVI. század közepéről datált latin nyelvű jegyzőkönyveket a magyar nyelv szempontjából, amire már a családnevek vonatkozásában a Szendrey István által szerkesztett és kiadott 1547. évi városi jegyzőkönyv első kötetének bevezetője felhívja a figyelmet. Miután önként adódik a kérdés, a történeti elemzés mellé néhány gondolat ide kívánkozik.

A magyar nyelvvel foglalkozóknak — már a nemzeti tudat ébren tartása szempontjából is — igen fontos a nyelv történetének ismerete. Ha elfogadjuk a sokszor emlegetett szállóigét; „Nyelvében él a nemzet!”, akkor nem közömbös számunkra, hogyan alakult nyelvünk a történetiségben. S ennek megismeréséhez egy állomás lehet Debrecen város jegyzőkönyveinek magyar nyelvészeti szempontból történő feltárása.

Bárczi Géza, aki hosszú időn át volt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar nyelvészeti tanszékének professzora, már régebben és többször rámutatott, mennyire szükséges a magyar nyelvtörténeti ismeretek bővítése. Nem csupán tájnyelvi adatok kerülhetnek elő, de a magyar nyelv alakulásának jelenségei foghatók meg és vizsgálhatók egy adott időszakból, amelyek befolyásolhatják eddigi ismereteinket, sőt új adalékokat nyújthatnak. Ismeretük tehát nélkülözhetetlen.

Molnár József és Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek Bp. 1977 c. munkájában így fogalmazza meg a nyelvemlék fogalmát: „Nyelvemléknek tekinthetünk minden olyan írásos feljegyzést — tekintet nélkül annak tárgyára és céljára —, amely a múlt nyelvi megnyilvánulásait rögzíti”. Ilyen szempontból, ha késői is a debreceni anyag, írásuk és nyelvezetük nem mindennapisága miatt bár csak a legavatottabbak tudják tudatosan hasznosítani, forrásértékük vitathatatlan. Itt csupán közbevetőlegesen jegyzem meg, hogy már ezért is érdemes kiadásuk, hogy az eredeti jegyzőkönyveket a gyakoribb kézbevételtől megkíméljük.4 5

Az általam vizsgált jegyzőkönyvek, 1566—1567—1568-as évekből, tulajdonképpen szintén bírói döntések. Az 1566/67-es jegyzőkönyv latin nyelvű szövegében már több magyar szó szerepelt. A 32. oldalon „Chijepegesth” = (csepegést), 75. 1. „keniyw pénz” = (könnyű pénz), 76. 1. „Bewtheleo” = (bőj telő) szerepel.6

3 HBmL. IV. A. 1011/a. 2. — 1566—1569. Debrecen város magistrátusának jegyzőkönyvei 1547. Összeállította, közzétette: Balogh István. (Szerk.: Szendrey István) Db. 1979. 6. old.

4 Molnár József—Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Bp. 1977. Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1547. és 1548—1549. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár forráskiadványai 1—2. Fordította és közzéteszi Balogh István, Komoróczy György. (Szerk.: Szendrey István.) Db. 1979, 1981. Az idézett jegyzőkönyveket megelőzően, 1. k. Szendrey István szerk. bevezetője 5—6. old. 2. k. 107. old. „hamisnak”, 128. old. „hogij híres curwa”, 161. old. „tawali”, 183. old. „kochihoz” szavakat találjuk.

5 HBmL. IV. A. 1011/a. 2. — 32., 35., 36., 38—39., 69., 75., 76. old.

94