A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúböszörményben a két világháború között
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Radics Kálmán Mivel a címben foglalt két világháború közötti időszak nem konkrét dátumokra utal, a bevezetőben szükséges utalni arra, hogy az első világháború befejezésétől a felszabadulásig terjedő korszak művelődési viszonyairól szólunk, s ezen belül is kiemelt szerepet juttatva az iskolán kívüli művelődési formációknak. A dualizmus megszűnését is hozó 1918-as polgári demokratikus forradalom a háborús évek nyomorúságát követően kulturális szempontból egy szebb korszak lehetőségeit körvonalazta, vetítette előre a polgári demokrácia föltételeinek megteremtésével. A Kommunisták Magyarországi Pártja, amely 1918. november 24-én alakult meg, már a polgári demokratikus forradalomban is fő serkentője volt a forradalmi eszméknek. A proletárforradalom győzelme után pedig lényegesen új viszonyok jöttek létre. Állami tulajdonba kerültek és közkinccsé váltak az iskolák, múzeumok, könyvtárak, színházak, a sajtó és a könyvkiadás; nagy méretű ismeretterjesztő tevékenység kezdődött (tanfolyamok, előadások sorozatát tartották). A proletárdiktatúra rövid ideje alatt mintegy húszmillió példányban adtak ki könyvet és sajtóterméket. Ez a lendület azonban a tanácshatalom leverésével megtört. Az ellenforradalom uralomra jutásával a két forradalom eredményeit, terveit félretéve egy szűk réteget képviselő művelődési politikával akadályozták a demokratikus viszonyok kibontakozását. A forradalmi időszakból nem maradhatott meg például a tervezett iskolareform (az alap- és középfokú oktatás reformja, az egyetemek nyitottabbá tétele, az államosítás), a népművelés kiterjesztésének programja, az osztály korlátok megszüntetése ... stb. Viszont éppen az 1918—19-es évek kulturális forradalmának gazdag öröksége adhatott biztatást, erőt az ellenforradalmi korszakban a haladó törekvéseknek, s biztos alapot a felszabadulás utáni szocialista építésnek. A Tanácsköztársaság megdöntését követően az ifjúság nevelését valláserkölcsi alapokra helyezték, az iskolák feladatává tették a hazafias szellemű nevelést; szabad teret a „keresztény-nemzeti” gondolat, a militariz- mus, a revíziós politika kapott. S jóllehet a középosztályt támogató klebels- bergi politika olyan eredményeket is felmutat mint pl. a népiskola — építési program, az ösztöndíjrendszer kiszélesítése, a nők tanulásának támogatása, a nyolcosztályos iskolarendszer kiépítése, de mindez nem párosult demokratizmussal, sőt a fasizálódó tendenciák az értékek viszonylagossá, torzultabbá válásához vezettek. 77
