A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adatok Bihar megye népoktatásának történetéhez 1868-1876

megelégszenek”.11 A tankerületi iskolatanács ezt követően negyedévenként rendszeresen megtartotta üléseit, de a tanács összetétele a gyakori lemondás folytán nem volt állandó. Az iskolatanács szerepét, működési körét korlátozta az a körülmény, hogy hatásköre a tanintézetek kisebb hányadát jelentő községi fenntartású iskolákra terjedt ki. (Biharban 2 községi iskola működött.) Funkciója: „tanácskozik a tanügyi kerület tanügyi viszonyairól, s ami hiányokon maga nem segíthet, azokról jelentést s illetőleg javaslatot intéz a megyéhez... mely a közoktatási miniszterhez tesz felterjesztést”. Nem csodálkozhatunk ezek után, hogy a Bihar megyei iskolatanács is megkérdőjelezte létjogosultságát s már 1871-ben a népiskolai törvény e vonatkozású részeinek revíziójára tett javaslatot.12 Különösen bírálta a törvénynek azon részét, mely a hitfelekezeti tanintézeteket csupán a tanfelügyelő által gyakorolható állami felügyelet alá helyezte. Véleményük szerint ezzel olyan intézkedést emelt a törvény érvényre, „ ... amely ha fenntartatik, a főfelügyeleti jogot csak látszólagossá, a tankerületi iskolatanácsokat pedig oly költséges és mégis szűk hatáskörű hatóságokká törpíti le, melyeknek sok tankerületben alig leend egyéb teendőjük, mint sajnálkozni népoktatásunk hátra maradásán, anélkül, hogy szűk hatáskörök miatt a hiányokon segíthetnének. Tanácskozási joga volna ugyan a kerület tanügyi viszonyai felett, s indítványozhatna módokat, melyek által a tanügyi hiányokon segíthetni vél, de az iskolatanács tagjainak e minőségben nincs alkalmuk a hiányokat ismerni, mert a nagy többségben lévő felekezeti és magán tanintézetek felügyelete a törvény által nincs reájuk bízva”. Véleményük szerint: „ha komolyan akarjuk az elemi oktatás életbeléptetését, akarni kell a célhoz vezető eszközöket is s ez az út: az állami főfelügyeleti jog kiterjesztése a tankerületi iskolatanácsokra, oly módon, hogy azok a hitfelekezeti iskolák tekintetében is a tanfelügyelők mellett az államot megillető főfelügyelet közvetítő közegeiül elismertetnek”. Csakis így válhatott volna a tankerületi iskolatanács életképes intézménnyé s a tanfelügyeleti rendszer megbízható támaszává. A tanfelügyelőtől évenként több mint 700 település felügyeletét kérni s ott eredménnyel közreműködni eleve lehetetlen vállalkozás, különösen ha figyelembe vesszük Bihar megye földrajzi adottságait, ahol ősztől tavaszig az utak j árhatatlansága, nyáron pedig az iskolai szünetek korlátozták a látogatást.

A népoktatási törvény bevezetését követő időszakban — többek között az előzőekben már vázolt nehézségekből is adódóan csak lassú változásokat regisztrálhatunk Bihar megyében. A népnevelés ügye nehezen törte át a társadalmi közönyt. Az iskolatanács jelentése szerint „a népoktatási törvény csak akkor lesz végrehajtva, ha a népnevelés magas becséről általános meggyőződés fog keletkezni, ha a népnevelés ügyét magánosok és a végrehajtásra hivatott közegek nemcsak kötelességből, hanem szeretettel

11 Uo. 1870. ápr. 2. No 26. Hasonló esetről számol be Kelemen Elemér: A népoktatás Somogybán a dualizmus kezdő éveiben (1867—1870) című dolgozatában. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 4. sz. (Szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 1973. 215. old.

12 HBmL. IV. B. 404/a. 49. — 124/1874. Az iskolatanácsok ellentmondásos tevékenységét mutatja be Regős János Pest-Pilis-Solt megyei adatok alapján a Pedagógiai Szemle hasábjain. „Adatok a népiskolai törvény 1868—1871. közötti történetéhez” Pedagógiai Szemle, 1971:1—2. sz. 148—158. old.

52