A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adatok Bihar megye népoktatásának történetéhez 1868-1876

meghallgatásunk és beleegyezésünk nélkül, iskoláink belügyeibe rendelkezőig avatkoznak, sőt iskoláink fennmaradását és egész léteiét, különösen anyagi tekintetben felette nehezen, vagy éppen nem teljesíthető feltételekhez kötik s azokat igen sok esetben egyházunkhoz nem tartozó, s velünk ellenkező vallásos meggyőződésben levő kormányhivatalnokoknak rendszeresített, bizalmatlan s az egyes gyülekezetek elöljáróival, lelkészeivel, tanítóival közvetlen érülköző, zaklató s általában olytén felügyelete alá vetik, amilyen ellen a magyar protestáns egyház eleitől fogva a leghatározottabban tiltakozott”. Kijelentették többek között, hogy a törvényt és végrehajtási utasításait sérelmesnek tartják, mert veszélyezteti nemcsak iskoláik szabadságát, hanem fennmaradását is. Már a tanfelügyelők hivatalba lépésének első napjaiban megállapították, hogy „ ... az u. n. kerületi tan- felügyelők, áthágva az államhatalom főfelügyeleti jogainak természetes és törvényes jogkörét, egyházi főhatóságaink mellőzésével, egyenesen a gyülekezetekkel s azok lelkészeivel s más iskolai elöljárókkal tették magukat érintkezésbe s azoknak bizonyos teendőket szabtak eleikbe..emiatt felirattal fordultak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérve, hogy „ ... a kormányközegek iskoláink ügyeiben intézkedőleg ne avatkozzanak és ha az egyes gyülekezetektől, vagy azok elöljáróitól valamit kívánni akarnak, e végre ne azokhoz, hanem a törvényes felsőséghez, az egyházkerületi hatósághoz forduljanak”.2

Eötvös József 1869. december 27-én kelt miniszteri leirata higgadt, tárgyilagos választ adott az egyházkerület felmerülő problémáira. Feltűnő — szögezi le a miniszter —, „hogy egy testület, melynek kezeibe egy nagy vidék sok ezer lakosainak nevelési ügye van letéve, sérelmesnek találjon egy törvényt, melynek célja — vele együtt és nem ellenében — szaporítani a míveltebb honpolgárok számát...” Eötvös, miközben kijelenti, hogy a törvényt bárhonnét jövő ellenzések dacára is kötelességének érzi végrehajtani, felkéri az egyházkerületet, hogy „ ... a népoktatás terén ne mint ellenzék, de mint versenytárs lépjenek föl, hogy egyesült erővel törekedjünk megközelíteni a törvény célját.. .3

Hasonló jellegű bizalmatlanság, nyílt támadás más egyházak részéről is felmerülhetett, emiatt joggal, de csalódással állapította meg Eötvös, hogy „ ... amely oldalról teljes joggal a legbuzgóbb támogatásra számíthattunk, épp onnét sok helyen semmi által nem igazolható izgatásokkal lépnek fel ellenünk”.4

Csalódása ellenére sem adta fel a küzdelmet. Vallotta, hogy „a nagy ügy érdekében, melytől nemcsak alkotmányos, de nemzeti életünk fennmaradása is függ, mert tudatlan nemzeteket elsöpör a civilisatio hatalma”, tettekre van szükség.5

A népoktatás irányítása szempontjából leglényegesebbnek a népiskolai közigazgatás szervezetének kiépítését tartotta, ezek között: a községi is2 TREL. Tiszántúli egyházkerületi közgyűlési jkv. 1869 No 203. Egyidejűleg egyházkerületi utasítás is született a Tiszántúli Ref. Egyházkerületben levő presbitériumok, lelkészek és tanítók számára a népiskolai törvény értelmezése ügyében. Uo. No 210. Terjedelmi korlátok miatt közlésétől eltekintünk.

3 Uo. 1870 No 210.

4 Idézi Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában (1849—1918) Bp. 1975. 54—55. old.

5 TREL. Tiszántúli egyházkerületi közgyűlési jkv. 1869 No 210.

50