A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Lenkey István: Kéziratos irodalmi diákújság a debreceni Kollégiumban

A Heti Közlöny irodalmi tanulmányai azt bizonyítják, hogy a viszonylag zárt körben élő Kollégiumi diákok figyelemmel kísérték a hazai irodalmi élet mellett az európait is. Szana Tamás a megjelenés után alig három évvel már forrásműként tudta használni Steimann: Heine könyvét. Ebben jelentős része volt annak, hogy a Kollégium Könyvtára akkor alig egy-két év késéssel rendelkezett a legjobb és legmodernebb bölcsészettudományi művekkel is.

A történelmi tanulmányok között Géresi Kálmán (1841—1921)35 „A magyar nemzet harctörténelme. Legrégibb időktől a legújabb korig Európában”36 és „II. Rákóczi Ferenc élete és halála”37 említendő meg. Részletesen és tényszerűen ismerteti az eseményeket, értékelést csak elszórva találunk írásaiban.

A magyar nemzet harcai közül Hegy esi Márton: A debreczeni csata38 című írását közli a Heti Közlöny. Ez az írás részlete „A világosi fegyver- letétel” című értekezésnek. A forrás megjelölés nélkül készült írás az 1849. augusztus 2-i debreceni csata elvesztéséért Nagy-Sándor József tábornokot vádolja, aki a szerző szerint „legkevésbé sem alkalmazta magát a vett parancshoz”. Görgeit pedig megvédi azokkal szemben, akik elmarasztalják azért, hogy nem sietett Nagy-Sándor segítségére: „Görgeinek ... nem lehetett Nagy-Sándomak segélyére menni, mert nekie az volt a feladata, hogy a muszkákat a Tisza s Berettyó vonal közti térségen kerülni igyekezzék.”

Nemes Ferenc: Töredékek Bajom történelméből,39 Sz. K. (valószínűleg Szathmáry Károly) Régi kézirat gyűjteményből közli „A szerzetesek Debrecenben”40 című írást. Ugyanő közöl két diáksággal kapcsolatos írást: ,,A debreczeni diáksák 200 év előtt”,41 és „A gyorsírászat történelméből”.42 Ez utóbbi akkor íródott, amikor a Kollégium diáksága létrehozta a gyorsíró kört. 1870-ben alakult e kör, melyről Szathmári Károly is így nyilatkozik: „Olyan jelenségnek találom én e kör létrejöttét iskolai életünkben, melynél nagyszerűbbet és kor méltó kívánalmainak megfelelőbbet alig lehetett volna előidézni.” Cikkében Egyiptomtól, görög, római, majd a 16. századi angliai közvetítéssel Franciaországon és Németországon át a 19. század elejére hazánkba is elérkező gyorsírás útját vázolta fel. Elmondja, hogy Poroszországban már a 18. században kötelező iskolai tantárgy volt, és nálunk csak az 1861. évi országgyűlés foglalkozott a kérdéssel, de a bevezetés elmaradt, mert nem volt megfelelő számú szakképzett oktató. A bajor gyorsírásról szólva Gabelsberg rendszerét — mint a legmodernebbet — emelte ki.

Joó István (1836—1898) tanulmányában Ciceró száműzetésének előzményeit, a száműzetés körülményeit, valamint a visszahívásának történetét

35 Debreceni és pesti tanulmányok után Oroszországban végzett történelmi kutatásokat. 1874-ben a Kollégium Könyvtárának igazgatója és a magyar irodalom tanára lett. Számtalan tanügyi és történelmi dolgozat szerzője.

36 TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1858/59:3. 4. 24.

37 Uo. 1857/58:7. 8.

38 Uo. 1865/66:18.

39 Uo. 1869/70:11. 12.

40 Uo. 1869/70:6.

41 Uo. Történelmi Melléklet (továbbiakban HKTM) 1867/68:9. 10.

42 Uo. 1869/70:10.

42