A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Lenkey István: Kéziratos irodalmi diákújság a debreceni Kollégiumban
ismertette vázlatosan kiegészítve — saját fordításában — Ciceró rómaiakhoz intézett beszédével/*3 Meglepő, hogy sok teológus írt a Heti Közlönyben és a lap mégis viszonylag kevés teológiai kérdéssel foglalkozott 1857/58—1870/71 között. Később — a HŐT Közlöny létrejötte után 438 — már természetesnek tekinthetjük. Gulyás Lajos (1843—1904) „A keresztyének újévi ünnepe”43 44 45 46-ről, Tóth Sámuel (1838—1899) az újabbkori teológia képviselőit mutatja be írásában,4* amely befejezetlen maradt és így Tóth Sámuel értékelését nem ismerhetjük meg. A teológiai tárgyú tanulmányokkal szemben az első négy évfolyamban nagyon sok helyet foglal el az Oratóriumi szemle című rovat. Ezt azzal indokolják, hogy „ha már szinte egyéb haszon nem hárulna is ebből mint az, hogy az elmondott munkák alapigéi, felosztás és rövid eszmemenet, hagyományként az utódokra átmarad, melyekből átláthatják a különböző évekbeni gondolkozás módot, és eszméket melyek leginkább foglalkoztatták az ifjúság lelkét.. .’,45a A végzős teológusoknak társaik előtt prédikálni kellett, amelyet két vagy három előre kijelölt bíráló nyilvános megjegyzéseivel, észrevételeivel hagyott jóvá, vagy marasztalt el. Az Oratóriumi szemle című rovat 1871 után megszűnt. A Kollégium ifjúsága vezetőit választotta. A megválasztott vezetőknek „a törvénnyé emelt szokás szerint minden hivatalnoknak körünkben székfoglaló beszéddel kelletvén hivatali pályáját megnyitni” írja Tabajdi Lajost A székfoglaló beszéd kezdetben latinul hangzott el, később magyar nyelvűek lettek ezek a székfoglalók és felölelték a tanulmányok minden területét. 1868-ban valaki, — nevét nem jegyezte fel a krónikás — „A halhatatlanság”,47 Beczner Frigyes: „A költészet élektani hatása”, Balogh Ambrus: „Mi befolyása van a szépművészetnek a nevelésben és a társadalmi életben?” címmel értekezett. Szathmáry Károly a Heti Közlöny szerkesztője székfoglalójában határozott programot mutat fel: „Ügy akarom vezetni a lapot, hogy az utódainknak, ha a jelen ifjúsági élet történelmét meg akarják írni, hiteles és kimerítő forrásul szolgálhasson”.48 Űtilevél, útiképek, útinapló részletek is helyet kaptak a lapban. Ezek a 18. századtól kezdve divatossá vált műfajok reformkori hatások alatt a debreceni diákújságokban szinte a 19. század végéig megmaradtak. Miklovic Bálint „Kirándulás Agtelekre (sic!) s a Lomniczi csúcsra”,49 Tabajdi Lajos „Egy töredék úti naplómból”,50 Biki Károly „Üti képek”51 címmel mindegyikük több folytatásban mondja el élményeit, a látottakat, a tapasztalta43 Cicerónak száműzetéséből haza jötte után a’ rómaiakhoz intézett beszéde. TREL. II. 24. a. 12—31. HK. 1858/59:5. 6. 8. 10. 43a L. Lenkey István: Diákújságok Debrecenben. DMÉ. 1977. 509. s köv. old. 44 TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1869/70:1. 2. 45 Rövid ismertetése az újabbkori theológia képviselőinek TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1863/64:4. 5. 6. 7. 8. 9. 45a Uo. 1861/62:1. 46 Uo. 1865/66:3. 47 Uo. 1868/69:5. 6. 48 Uo. 1871/72. október 29. 49 Kirándulás Agtelekre (sic!) s a Lomniczi csúcsra. TREL. II. 24. a. 12—31. HK 1858/ 59:17. 18. 19. 20. 21. 22. 50 Egy töredék úti naplómból. Uo. 1865/66:3. 4. 51 Úti képek. Uo. 1868/69:2. 3. 4. 5. 6. 7. 43
