A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához

A munkálat és az észrevételek sorsa

Fentebb már említettük, hogy a küldöttség állásfoglalását az 1832. szeptember 24-i Bihar megyei közgyűlés hagyta jóvá, némi kiegészítéssel és módosítással. Az 1832. december 16-ára hirdetett országgyűlésre november 5-én választották meg a követeket: Tisza Lajos első alispánt és Beöthy Ödön táblabírót. Még aznap elfogadták a követutasítást is.77 Az utasítás az imént elemzett jelentés pontjaira külön nem tért ki, de a közgyűlési határozat kötelezte a követeket, hogy ennek szellemében szóljanak hozzá és szavazzanak a tanügyi munkálat diétái vitáján. Külön csak a magyar nyelv terjesztéséről szólt, a már idézett módon. Továbbá, szintén megegyezően a jelentéssel, feladatul szabta a követeknek, hogy eszközöljék ki báró Sze- pessy Ignác pécsi püspök alapítványának — amellyel saját költségén egy bölcsészeti akadémiát állított fel Pécsett — törvénybe iktatását.78

Az 1832—36-os országgyűlésen a követek (köztük Beöthy Ödön is) egy- re-másra indítványozták az utasításaikban szereplő tárgyak napirendre tűzését, egyáltalán a tanügyi munkálat megvitatását. Ezt egyébként a királyi előterjesztések is kilátásba helyezték, sőt az országgyűlést eleve a rendszeres munkálatok megtárgyalására hívták össze. A királyi propozíciók a sorrendet is megjelölték: a tanügyi operátum a negyedik helyre került, az úrbéri, a jogi és az adóügyi után.79 A sorrendi vita — amely az ellenzék és a kormánypárt első nagy összecsapása volt a diétán — a tanügyi munkálatot nem érintette. Az idő előrehaladtával azonban egyre világosabbá vált, hogy ezen az országgyűlésen már nem fogják felvenni. Az ellenzéknek csak a követi utasításokban szereplő részkérdéseket sikerült napirendre tűzni. Ezeknek a tárgyalását is a kormánypárti és konzervatív követek, mégin- kább a főrendek minduntalan az operátum felvételének időpontjára akarták halasztani. E taktika célja a reformtábor által javasolt módosítások, intézkedések elodázása volt. A liberálisok is elfogadták ezt a taktikát, mert ekkor még nem részintézkedésekre törekedtek, hanem az egész oktatási rendszer gyökeres, átfogó reformját egyszerre szerették volna végrehajtani.80 Csak az országgyűlés végefelé ismerték fel, hogy ez a taktika nem vezethet eredményre, mert a rendszeres bizottság munkálata aligha kerül a rendek elé.

Az 1827-es tanügyi albizottság operátumát később sem tárgyalták az országgyűlésen, azaz ennek is az lett a sorsa, mint az 1793-as tervezetnek. A megyei vélemények, határozatok egy része azonban az utasításokon keresztül mégis az országgyűlés elé jutott; a művelődésügyi, oktatásügyi témák 1832—36-tól sorozatosan és a korábbiaknál nyomatékosabban napirendre kerültek. Egyébként az operátumokat — így a tanügyit sem — nem vetették el hivatalosan: mivel egy törvény értelmében készültek, tárgyalásuk, a bennük kifejtett nézetek országgyűlési megvitatása mindaddig követelhető volt, amíg más törvény azt el nem ejti. Ilyet azonban nem hoztak, így a munkálatok egy ideig, olykor a reformkor végéig hivatkozási alapul szolgálhattak a rendek számára. Hatásosabb taktikai eszköznek bizonyul77 HBmL IV. A. l/a. 138., 413. és 421. old.

78 HBmL IV. A. 1/b. 404. 1392. old. — Vö. Észrevételei... 7. old.

79 Az 1832—36. évi országgyűlés írásai. 1. köt. Pozsony, 1833. 4. old.

80 Hasonló szellemű utasítást adtak követeiknek a bihari rendek is: HBmL IV. A. 1/b.

404. 1392. old.

31