A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához
szülend, az ifjúságnak pallérozása is előmenetelesebb lészen”.72 Az álláspont világos és előremutató: javítani kell az egyetemi oktatás, a szakképzés színvonalát; ennek feltétele, hogy a professzorok csak egy tárgyat tanítsanak, s így abban tudományosan is elmélyedhessenek. A gondolat sejteti azt is, hogy szövegezőitől a külföldről ismert tanszabadság eszméje sem idegen; a tantárgyak és professzorok megválasztásának szabadságát ugyanis elvben elismerte. Az orvoskari segédtanítók számának gyarapítását más okból is indokoltnak tartotta a küldöttség: ,,a’ jövendőkre nézve leginkább a’ segédi szolgálat formálja legbiztosabban nem csak a’ hasznos tanítókat, hanem a’ valóságos gyógyító orvosokat is”.73 Vagyis a klinikai gyakorlat kibővítésétől az orvosi gyógyítómunka általános javulását remélte. A közép- és főiskolai oktatás színvonalának emelését célozta a bihari deputációnak az a megjegyzése, mely szerint azokat a tanárokat, ,,a’ kik nem elegendőképpen bírnak azon tehetséggel, hogy tudományjokat másokkal hasznosan közöljék, a’ tanítói hivatalnak terhétől felmentetvén, mások által felcseréltessenek”.74 75 Ezzel a reformkori nevelésügy egy súlyos tehertételére mutatott rá: az egyetemi, akadémiai és gimnáziumi tanárok megválasztásuk, illetve kinevezésük után életfogytig (vagy legalábbis nyugdíjig) hivatalukban maradhattak; a gyenge munka nem volt ok az elbocsátásra, ezt elegendően kompenzálta a felsőbb hatósághoz (a kormányszékekhez, a katolikus egyházhoz) való szolgai igazodás. A reformellenzék — és vele a bihari küldöttség is — jól tudta, hogy Magyarország kulturális fejlődése csak úgy lehetséges, ha a külfölddel való kapcsolatok nem szakadnak meg, sőt azok tovább bővülnek, erősödnek. Ezért tartották szükségesnek a bihari rendek, hogy a latin nyelv továbbra is kötelező tantárgy maradjon az iskolákban, mert így a jövő tudósai kellő nyelvismeretre tehetnek szert, bekapcsolódhatnak a nemzetközi tudományos élet áramlatába. A latin eltörlése — mondta a jelentés — ,,a’ tudományok’ sorából kirekesztve országunknak káros következést szülne”.73 Ezért nem értettek egyet az országos deputáció azon indítványával, hogy a külföldön diplomát szerzett orvosok csak akkor folytathassanak gyakorlatot hazánkban, ha itt is leteszik a vizsgát. „De ezen megszorítását a’ külföldről netalán bejövő tudományos férj fiáknak, valamint külföldi tudományos főoskola által költ diplomák erejének fontolgatását a’ Kiküldöttség csak annálfogva is, mert az orvosi tudomány elveinek mindenütt ugyanazoknak kelletik lenni; az orvosi tudomány’ országos pallérozódása aka- dályjának véli, sőt lehet attól tartani, hogy idővel a’ külföld is e’ részben hasonló megszorításokat fogna használni Magyarországra nézve, a’ midőn külömben viszonzó kedvezésekhez lehet reménység.” A bizottság elégnek ítélte, ha a külföldről bejövök kellően igazolják diplomáik valóságát.76 72 Uo. 5. old. 73 Uo. 7. old. 74 Uo. 4. old. 75 Uo. 4. old. 76 Uo. 7. old. 30
