A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához

azt a társadalmi megkülönböztetés eszközének szánták.96 Éppen ezért úgy foglaltak állást, hogy a csekély vagyonú szülők gyermekeit a tandíj (di- dactrum) fizetése alól fel kell menteni.''7

Pszichológiai, pedagógiai érveket sorakoztatott fel a küldöttség az országos deputáció azon indítványának cáfolatára, amellyel ,,a’ csekélyebb tudományú tanulók” elől el akarta zárni a továbbtanulás útját: „mert ha elhallgatja is az ember a’ netalán hibás erkölcsű tanítók által okozható visz- szaéléseket, szinte lehetetlen azt meghatározni, hogy ki legyen alkalmatos a’ tudományok’ tanulására és követésére, annyival inkább, a’ mennyivel bizonyosabb az, hogy gyakran a’ nagy előmenetelt mutatók hanyatlottak, a’ kevésbé ügyesek pedig későbben úgy fejlődtek ki, mint igazán érdemes követői a’ tisztességes tudományoknak.” Ezért „csak éppen elme nélkül valóságosan szűkölködőkkel, hahogy külömben is módjok nem volna a’ tanulás terheinek viselésére, kellene e’ részben tiltólag cselekedni.”66 67 68 Egyébként a bizottság nagy jelentőséget tulajdonított az értelmi képességeknek. Nem fogadta el azt a megkötést, mely szerint 10. életévének betöltése előtt senki se léphetne feljebb a grammatikális iskolákból. Szerinte ,,a’ feljebb- menetelben nem az életidőre, hanem egyedül a’ tanulók’ elmebéU tehetségére kelletik tekinteni”.69

A közgyűlés a továbbtanulás kérdésében kissé szigorúbb volt. Az előmenetel minősítését a rendek sem tartották fontosnak, a pénzügyi fedezetet viszont igen. Ezért azt javasolták, „hogy az oskolai feljebbvitel’ alkalmával kiki szülötte helyének elöljáróságától veendő bizonyítvánnyal köte- leztessen felállítani azt, hogy a’ tanulásra szükséges költségeknek viselésére van-e elég értéke”.70

Az alföldi nemesség és az alföldi polgárosodó parasztság (főként a mezővárosi lakosság) érdekeit sértette az operátum azon javaslata, hogy a tanulmányi alap megbomlott egyensúlyának helyreállítása érdekében a királyi (katolikus) gimnáziumok számát csökkentsék. A bihari küldöttség úgy vélte, hogy a gimnáziumok egyikét sem szabad megszüntetni. Inkább meg kell kérni a királyt, hogy a tanulmányi alap hiányait „szabad rendelkezésétől függő javaiból” egészítse ki, „és egyáltaljában a’ tudományok’ tenyésztését királyi adományjával elősegélleni méltóztasson”.71

Komoly hibának minősítette volna a küldöttség azt is, ha a pesti egyetem orvoskarán takarékossági megfontolásokból csökkentenék a tanárok és segédjeik számát. Szerinte épp ellenkezőleg kellene eljárni: „nemcsak az orvosi, de más tudományoknál is annyira kellene azoknak számát szaporítani, hogy egy tanító a’ tudományoknak csak eggyik ágát tanítsa, azért, mert illendő jutalom mellett csak így lehet azt remény leni, hogy a’ tanító a’ felvállalt tudományos előadásoknak kidolgozására elegendő szorgalmat fordíthatván, tanítványi haszonnal hallgatandják, és ez által azonkívül, hogy a’ tanítóknak számosabb volta a’ tanítványokra nézve hasznos vetélkedést

66 Opinio... Rei Literariae. Posony, 1830. 22. old. Vő. Kármán Mór: A nemzeti nevelés eszményének kialakulása 1848-ig. Budapesti Szemle, 1911. 147. köt. 220. old.

67 Észrevételei... 5. old.

68 Uo. 4. old. Az erre való ügyelést lentebb még egyszer kiemelték: Uo. 6—7. old.

69 Uo. 6. old.

70 Uo. 9. old.

71 Uo. 5. old.

29