A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához
A bihari állásfoglalás A Bihar megyei küldöttség jelentése belső szerkezetében igazodott az országos bizottság munkálatához. Előbb az abban foglalt törvényjavaslat („a nemzeti nevelés általános alapelveinek rendszeréről”) paragrafusait33 véleményezték, majd az operátum pontjainak sorrendjében haladva tették meg észrevételeiket. Az ismétléseket elkerülendő a korábban kifejtett nézeteikre csak visszautaltak. Az egésznek a szemlélete és a részletek tartalma egyaránt azt mutatja, hogy a bizottság és a közgyűlés is a nemzeti fejlődés szempontjából ítélte fontosabbnak az oktatásügyi intézkedéseket. A polgárosodás követelményei még háttérbe szorultak, többnyire másodlagosan jelentkeztek. Talán ezzel magyarázható, hogy a szűkebben vett pedagógiai kérdésekkel sem foglalkoztak. A bihari észrevételek fő mondandója a nemzeti nevelés koncepciójához kötődik. Akkoriban a nemzeti nevelés elsősorban a következőket jelentette: a magyar nemzet (azaz a nemesi nemzet) irányítja a közoktatást; magyar nyelven és nemzeti szellemben folyik a tanítás; a nemzeti egység elve az iskolákban is megvalósul. A küldöttség már a bevezető gondolatokban állást foglalt az immár évtizedek óta és majd a reformkor végéig vitatott, a nemzeti önrendelkezés problémájával szorosan összefüggő kérdésben: kit illet a nevelésügyben az intézkedés joga? egyedül a királyt vagy a nemzetet (illetve az azt képviselő országgyűlést)? Nem értett egyet az operátum azon megállapításával, mely szerint az oktatás ügyeinek intézése a király személyes jogköre (ún. fenntartott felségi jog), amelyet a rendek semmiképp sem korlátozhatnak.34 Ezzel szemben így érvelt: „egy szabad rendelkezésekkel élő nemzetnek, ki Királyával eggyetértőleg hoz minden rendű törvényeket, nem csak szükséges, de egyszersmind jussa is van önnön magzatjainak miképpen leendő pallérozódásáról az idők- és környűállásokhoz alkalmaztatva fejedelmével eggyetértve gondoskodni.”35 36 Vagyis a tagok többsége az ellenzék mérsékeltebb szárnyának álláspontját és Prónay János nógrádi követnek a munkálat mellékleteként közzétett különvéleményét tette magáévá; azaz úgy látta, hogy az országgyűlésnek és az uralkodónak együtt, közösen kell a közoktatásról rendelkezni. Mégpedig „olly formán, hogy a’ nevelés-, tanítás-, és oktatásnak módja mindenkor az Országgyűlésen időről időre megállapíttatván, az e’ részbeni végrehajtás és főfelvigyázás Király Ö Felségét, és e’ részben megbízandó királyi helytartó magyar tanácsot illesse.”30 Ugyanezt — más szavakkal — még egyszer, a törvényjavaslat vonatkozó paragrafusainál megismételték.37 (Közbevetőleg: voltak megyék, amelyek kizárólag a rendek jogát ismerték el a nevelésügyi igazgatásban.) A bihari deputáció (és közgyűlés) igényt formált arra is, hogy az országgyűlés a végrehajtó ha33 Magyar fordításban közli Kármán M.: i. m. 2. köt. 120—126. old. Eredeti latin szövege: Projectum Articuli. De Systemate Generalium Principiorum Nationalis Edu- cationis. Opinio... Rei Literariae. Posony, 1830. 8—12. old. 34 Észrevételei... 3. old. 35 Észrevételei... 3. old. 36 Uo. 3. old. 37 Uo. 4. old. 24
