A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar megyei észrevételek az 1827. évi tanügyi rendszeres bizottmány munkálatához

talom szerveit, nevezetesen a helytartótanácsot ellenőrizhesse, s rendszeresen beszámoltathassa.38

A rendek beleszólást követeltek a közoktatási költségek fedezésére szolgáló királyi és egyéb országos érdekű alapítványok kezelésében is. A bihari jelentés elismerte, hogy a tanulmányi (amelyből az ún. normális iskolákat, a katolikus gimnáziumokat és akadémiákat finanszírozták) és az egyetemi alapot (amelyből a pesti egyetemet tartották fenn), továbbá az ösztöndíj - és más fundációkat a helytartótanács igazgassa, s a királyé legyen a fő- felügyelet jussa, mégis úgy vélte: „mindazáltal szükséges lenne, hogy ezen az országot illető vagy ónoknak kormányozásáról, jövedelmeiről és kiadásairól az Országgyűlésre a’ számadásnak kivonatja mindenkoron hiteles és felvilágosító formájában bemutatódjon.”39 összhangban állt ezzel az a megjegyzés, amely királyi választ sürgetett néhány, a törvényhatóságok vagy községek által létesített alapítványokat ért sérelemre.40

Minden bizonnyal a bizottság egyházi tagjainak tett engedmény volt (talán az előbbiek fejében) az elemi oktatás megyei irányítását illető elhatározás. Az operátum azt javasolta, hogy a falusi katolikus iskolák felügyeletét a megyékben egy vagy két választott inspektorra bízzák. Ez mindenképpen előrelépést jelentett volna, mert addig csak a hat tankerületben volt egy-egy, a király által kinevezett elemi iskolai tanfelügyelő, a legtöbb esetben egyházi személy.41 A bihari küldöttség — feltűnően bonyolult és hosszadalmas indoklással — az addigi gyakorlat megtartását ajánlotta. Azzal érvelt, hogy a nagyobb kiterjedésű és népesebb megyékben — ilyen volt Bihar is — ez a feladat roppant nagy terhet róna a világi személyekre (ha egyáltalán találnának alkalmas vállalkozókat), akik ezért semmi díjazást nem kapnának. Kikötötték volna viszont, hogy az esperesek mint inspektorok ezután nemcsak az iskolai elöljáróságnak, hanem az illetékes törvény- hatóságnak (megyének) is kötelesek jelentést adni.42 Ezzel az indítvánnyal a vármegyei közgyűlés nem értett egyet. Ehelyett „az országos Küldöttségnek abbéli javallatját, hogy az oskolákra világi tagok ügyeljenek, kívánják elfogadni; semmit sem kételkedvén, hogy valamint ezen megyében, úgy másokban többen fognak találkozni, kik ezen habár terhes hivatalt a’ közjónak tekintetéből jutalom nélkül felvállalandják.”43

A bihari küldöttség felismerte, hogy a nemzeti egységet ez idő tájt súlyosan veszélyeztető vallási ellentétek tompításának és a protestánsokat sújtó diszkrimináció felszámolásának egyik fontos eszköze lehet a katolikus és protestáns iskolák közelítése, a közoktatás tartalmi egységének biztosítása. Ezért helyeselte a törvényjavaslat 1. §-át, amely a nemzeti nevelés általános elveit a protestánsokra is ki akarta terjeszteni. Szükségesnek érezte viszont hozzáfűzni, hogy ez csak akkor valósítható meg, „ha a’ nevelés’ és tanítás’ rendi Országgyűlés által meg lessz állapítva.” Csakis az így hozott törvény bír mindenkire nézve kötelező hatállyal, csakis ez szoríthat 38 Uo. 8. old.

39 Uo.' 4—5. old.

40 Uo. 8. old.

41 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése. Bp. 1976. 213. old. Mészáros István: A magyar nevelés története 1790—1849. Bp. 1968. 78—89. old. Kornis Gy.: i. m. 1. köt. 548—549. old.

42 Észrevételei... 5—6. old.

43 Uo. 9. old.

25