A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Tanulmányok - Bajkó Mátyás: Adalékok a tiszántúl iskolakultúra felvilágosodáskori történetéhez

gyobbacska kivitelben a Speciosa Analízissel együtt”.36 Ez az intézkedés egyik érdekességeként a Maróthira való hivatkozással tűnik ki, ami az Arithmetica több mint egy félévszázados utóéletét, gyakorlati használatát bizonyítja. Nem véletlenül adták ki még a XIX. században is két alkalommal. A másik — ennél is tanulságosabb — érdekessége ennek az intézkedésnek, hogy a sokat bírált deákos műveltség a kollégium és a partikuláris iskolák klasszisaiban nem is volt annyira egyoldalúan humanisztikus; még a felvilágosodás kései időszakában sem.

3. A felvilágosodás iskolakultúrájának еду-két tanulsága

Fentvázolt adalékaival iskolatörténeti kutatásainknak messzemenő következtetésekre nem kívántunk jutni. Pusztán azt akartuk ábrázolni, hogy egy regionális területnek, ebben az esetben a Tiszántúlnak az iskolarendszere, pedagógiai kultúrája korszakról korszakra felmutathat olyan sajátos eredményeket, amelyek eltérnek, bizonyos vonatkozásban lényeges különbségeket mutatnak az országos fejlődéshez képest. Debrecen és a vonzáskörébe tartozó iskolakultúra nemcsak a reformáuts, hanem más felekezetek intézményrendszere, és esetenként a világi oktatásügy hálózata is, jellegzetes törvényszerűségek hordozója.

Az összehasonlító neveléstörténetírás az iskolarendszerek komparatisz- tikus vizsgálatát a korábbiakban hagyományos módon, csak egyetemes kitekintésben végezte. Az újabb kutatások egyre jobban arról győznek meg, hogy lehetséges, sőt kívánatos kilépni egy iskola vagy egy település öntörvényű fejlődéstörténetéből, de a nemzeti fejlődés sajátosságait nem szükségszerű egyetemes összehasonlításban vizsgálni. A nemzeti fejlődés annál gazdagabban árnyalt, ha a regionális haladás jellegzetes vonásait az iskola- kultúra társadalompedagógiai törekvéseivel, a többi regionális területtel összefüggésben mutatjuk be.

Tanulmányunkban a debreceni iskolaközpontnak és a tiszántúli regionális egységnek fenti időszakát, a felvilágosodás korát vizsgálva, olyan fejlődésvonalakat kívántunk felvázolni, amelyeket a készülő debreceni monográfia XVIII. századi iskolakultúrájával kapcsolatos kutatások jeleztek. Kiindulva abból a felfogásból, hogy a debreceni felvilágosodás, a hazai kezdetekhez viszonyítva, korán jelentkezik és későn ér véget.37

Ami ebbe a kerettörténetbe, a szűkre szabott terjedelem korlátái között belefért, azt az újabb kutatások szerény, de — véleményünk szerint — az egész hazai iskolakultúra története szemszögéből sem elhanyagolható forrásadalékai szolgáltatják. Ezeknek az adalékoknak tanulmányunkban történt előtérbe állításával nem volt szándékunkban a tiszántúli iskolakultúrára vonatkozó eddigi kutatások eredményeit lényegesen módosítani. Pusztán arra törekedtünk, hogy felhasználva a korábbi idevonatkozó eredményeket, kiegészítve azokat a debreceni monográfia felvilágosodáskori iskolaügyének tiszántúli méretekben regionálisan kevésbé érvényesülő adataival, tényeivel, az iskolák szellemi arculatát is érintő törekvések felvillantásával, teljesebbé tegyük, esetenként egyszerűen csak finomítsuk ennek a fontos korszaknak a történetét.

36 TREL. Z. 75. g. I. 1—a. 9. 182. old.

37 Julow Viktor: Csokonai és Petőfi között. Studia Litteraria. 1973. 94. old.

16