A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)
Közlemények - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara iparpolitikai törekvései 1911-1918
kezdését. 1914 februárjában, a közmunkák megkezdéséről szóltak a kamarai közgyűlésen, melyet örömmel tudomásul vettek.28 A kamara foglalkozott a munkások szociális helyzete javításának néhány lehetőségével is. Pártolta az ipari munkáslakás akciót 1911 áprilisában. Ezt szociális és ipari érdekből különösen fontosnak tartotta. 1911 novemberében is kifejtették a közgyűlésen, hogy a munkások lakáshelyzetén javítani kell. Említették, hogy egyes városok már építettek munkáslakásokat. A közgyűlés az érdeklődést Debrecenben is igyekezett felkelteni az építkezés iránt, mert a szociálpolitikai feladatok között első helyen áll a munkáslakások kérdése. A kamara a kerület nagyobb városaihoz is megkereséssel fordult.29 30 A kamara Debrecenben munkásközvetítő, tanoncotthon és munkásszálló létesítését is szükségesnek tartotta 1912 áprilisában. E város ipari gócpont, így jobb munkásokat kapna az ipar ezen intézmények segítségével.80 A kamara kezdeményezte az üzemek tulajdonosainál, hogy munkásaikat a vasárnapi népszerű tudományos előadások meghallgatására buzdítsák. Ezeket az előadásokat 1913-ban a vasárnapi munkás képző Országos Bizottságának debreceni fiókja szervezte: öt alkalommal tartottak előadást a munkások műveltségének fejlesztése céljából.31 Megemlítendő, hogy a munkásbiztosítási törvény reformja is felvetődött az iparos társadalomban 1913—1914-ben. A munkáltatók túl súlyosnak tartották az ezzel kapcsolatos terheket. A kamara elnökségének az a véleménye, hogy nem szabad szociális téren visszalépni, s nem lehet lemondani a biztosítás eddig elért eredményeiről. Megfontolandónak tartotta azonban, hogy a biztosítási szervezet túlzott központosítását meg kell szüntetni, s növelni kellene az önkormányzati jogokat. Az elnökség azt is ajánlotta, hogy a betegsegélyezést és a balesetbiztosítást szervezetileg válaszszák külön, s a betegsegélyezés költségeit közadók módjára szedjék be. Az 1914. április 28-i közgyűlés határozatilag elfogadta a javaslatokat és felterjesztette a kereskedelemügyi miniszternek.32 A kamara szociális elgondolásai a háborús években természetesen hiú remények maradtak, s nem valósulhattak meg. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara törvény szerint a kerületében élő valamennyi iparos és kereskedő érdekképviseleti szervezete volt. Az előretörő monopóliumokkal szemben mégis elsősorban a vidéki középtőkések érdekeit igyekezett biztosítani. A kisipart támogató és a munkásságot segítő szociális javaslataival egyrészt a kisiparosok és a munkások rokonszenvét igyekezett elnyerni, másrészt a szociális feszültségeket akarta levezetni. Ezen tevékenysége közben több hasznos javaslat született. A háborús nehézségek azonban a szerény elgondolások megvalósítását is lehetetlenné tették. A fokozott terhek, később a vereségek kiélezték a magyar gazdaság és társadalom ellentmondásait és a háború végén forradalmi helyzet alakult ki. 28 DKI. jkv. 70/1913., 110/1913., 3/1914. sz. 29 Uo. 112/1911., 291/1911. sz. 30 Uo. 95/1912. sz. 31 Uo. 137/1913. sz. 32 Uo. 132/1913., 123/1914. sz. 141