A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Makkai László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben

Ián éppen sógornője volt Nógrádi mecénásának, Bagoly Katának. Erre mutat Nógrádi könyvében az is, hogy a boszorkányság kilenc olyan ismérve közül, melyek „hihetők, de nem bizonyosok, annál inkább nem meggyőzésre valók”, második helyen áll az, hogy „ha az a személy hasonló sus- pecta famíliából való, aminemő önnön maga” (180—181.). Ez a cáfolat azért feltűnő, mert általános hiedelem volt és maradt, hogy a boszorkányság öröklődik, vagy a családon belül kerül továbbadásra.9 Mintha Bagoly Kata családját akarta volna a boszorkányság gyanújából kitisztítani Nógrádi, úgy hangzik érvelése. Ez esetben érthető egész művének a továbbiakban ismertetendő végkihangzása, hogy ti. nagyon nehéz, sőt csaknem lehetetlen a boszorkányt felismerni, hacsak önként ezzel nem vádolja, vagy látható-hallható praktikájával el nem árulja magát. Ha viszont Nógrádi nem Bagoly Kata kedvéért vagy éppen indítására írta „boszorkánypörölyét”, annál érdekesebb tovább követni gondolatait.

A 180. lapon a megelőző prédikációtól függetlennek látszó, azt tematikailag megismétlő, de nem egy vonatkozásban a korábbiakkal ellenkező fejtegetés kezdődik azzal a kérdéssel, hogy „vájjon micsoda jegyekből is- mértetnek meg a varásló ördöngős boszorkányok?” Kilenc olyan „jegyet” sorol fel, amelyek nem bizonyítékok, és kilencet, amelyek „csalhatatlanok”, de legalábbis „bizonyosbak lehetnek”. A továbbiakban négy ellenvetésre felel, megállapítva, hogy a hívőknek egylátalán, vagy csak átmenetileg, lelkileg peddig semmiképpen nem árthatnak „a varáslók és a szemfényvesztők”, akiknek művei csak látszatok (184—187.). Éppen ezért a hatóságok csak alapos megfontolás után ítéljenek boszorkánypörben s egyáltalán mindenki tartózkodjék a felelőtlen rágalmazástól. De természetesen Nógrádi sem térhet ki az egész korra, minden keresztyén felekezetre kötelező bibliai parancs kimondása elől, hogy ti. „méltók a varáslók és ördöngős boszorkányok . . . minden büntetésre .. . időszerint való büntetésre, lelkire és örökkévalóra is . . . mert a varáslóknak cselekedetekkel megzavarodik a polgári társaság... ellenségivé lesznek az ecclesiának a varáslók... Isten a varás- lásért hozza a büntetést... mert igazságos dolog az olyanokat a Sátánnak adni, kik már régen az ő tüzes zászlója alá hódoltanak (187—193.).

Mielőtt tüzetesebb vizsgálat alá vennők a boszorkányságnak Nógrádi által felsorolt negatív és pozitív ismérveit, s megpróbálnók felfogásának forrásait és mondanivalójának a hazai, közelebbről debreceni valósághoz való viszonyát tisztázni, szükséges őt magát bemutatni. Születési helye és éve ismeretlen, de minden valószínűség szerint valahol a Felvidék magyar népterületén láthatta meg a napvilágot, mivel előbb Léván, majd Nagybányán, 1633 körül Debrecenben, azután Olaszliszkán, Nagyszombaton és Pozsonyban tanult. Első találkozása a puritanizmussal Debrecenben történt, ahol az angliai útjáról nemrég hazatért és puritán kegyességet hirdető Medgyesi Pál tanította, sőt egy latin retorikai tankönyvet is dedikált neki. Medgyesi- vel együtt hagyta el Debrecent s végül 1639 őszén Sárospatakra iratkozott be, ahol a magyar puritán mozgalom sok vihart keltő vezérének, Tolnai Dali Jánosnak tanítványa volt, s valószínűleg kedves tanítványa, mivel 1642 elején, nem sokkal Tolnai távozása előtt a diákköztársaság elnökévé, azaz seniorrá választották, bírta tehát mind az ifjúság, mind tanárai bizalmát. Egy éves tállyai rektorkodás után külföldre ment, 1644-ben Leiden9 Dömötör T.: i. m. 114. old.

116