A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 8. 1981 (Debrecen, 1981)

Közlemények - Makkai László: Puritánok és boszorkányok Debrecenben

ben iratkozott be, onnan egy időre Angliába rándult át, 1647-ben már Ut- rechtben volt, s még az évben hazajött és Sárospatakon lett tanár. Két év múlva Debrecenbe hívták meg lelkipásztornak, eleinte még az iskolában is tanított.

Külföldi élményeiről közvetlen bizonyságaink nincsenek, de figyelemre méltó, hogy éppen az egyik boszorkányüldözési hullám tetőzésekor járt Angliában. 1645 és 1647 közt buzgólkodott legszorgosabban a magát „boszorkány találónak” nevező Matthew Hopkins és segítőtársa, John Stearne, akik előszeretettel lepleztek le macska képében osonkodó boszorkányokat. 1646-ban adta ki John Davenport a huntingdoni boszorkányokról szóló híres tudósítását. Ezidőre már számos angol „boszorkánypöröly” jelent meg nyomtatásban, köztük olyan nagynevű szerzőktől, mint I. Jakab király (De- monologie, 1597) vagy a kiváló puritán teológus, William Perkins (Discourse of the Damned Art of Witchcraft, 1608).11 Nógrádinak tehát bőven volt módja hallani és olvasni a boszorkányságról. Bár ezidőszerint nem áll módunkban Nógrádi művét a ritka angliai nyomtatványokkal egybevetni, egyéb fordítói munkásságából következtetjük, hogy valamely angol könyvet is felhasznált, főként olyan motívumok beiktatására, amelyek a hazai boszorkányságban ismeretlenek voltak.

Debreceni lelkipásztorsága első évében Nógrádi sokat publikált, a „Lelki próbakő” mellett magyar prédikációkat és latin teológiai elmélkedéseket, de azután két évtizedre elhallgatott. Az akkori debreceni egyházi gondolkozás nem kedvezett a puritanizmusnak. Csak miután Nógrádi olyan kiváló puritán kollégát kapott, mint Komáromi Csipkés György, majd Várad elestével az ottani puritán iskola jónevű tanára, Martonfalvi Tóth György is Debrecenbe jött diákjaival együtt, tört meg a jég és vált a nagy cívisváros a hazai puritanizmus központjává. Ekkor virradt fel Nógrádinak is, akit 1661-ben a debreceni egyházmegye esperesévé, majd 1665-ben, mint már nagybaj omi lelkipásztort a tiszántúli református egyházkerület püspökévé választottak. Várad törökpusztította vidékének gyülekezeteit gyámolítva, ehhez Apafi Mihály támogatását megszerezve próbálta egyházát a gyászévtized viszontagságain átsegíteni. Erre tollával is igyekezett, egy angol puritán szerző, Hildersam Kegyességi művét fordította le (Id- vesség kapuja, 1672). Mire a protestánsüldözésnek a soproni országgyűlés egy időre véget vetett, Nógrádi már nem élt; éppen 300 éve, 1681. szeptember elsején meghalt.12 Szolgáljanak ezek a sorok megemlékezésül az évfor- dulóra.

Milyen viszonyokat, milyen felfogást talált Nógrádi boszorkányság tekintetében Debrecenben? Erre nem nehéz válaszolni. Az ő Debrecenbe érkezéséig lezajlott boszorkánypörök zöme ahhoz az üldözési hullámhoz tartozott, amely az 1614. évi erdélyi országgyűlésnek a „nézők, jövendőmondók és bűbájosok” megbüntetésére hozott határozatával indult és egy negyedszázadig tartott. Debrecenben 1599 és 1619 közt nem jegyeztek fel bo- szorkánypört, 1619 és 1638 közt viszont 14-et, melyek közül 10 halálos ítélő Herepei János: Néhány adat Nógrádi K. Mátyás életéhez. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez II. Bp.—Szeged 1966. 183—186. old.

11 Summers, M.: i. m. 102., 327., 328., 332. old.

12 Nógrádi életrajzi adataira a 10. jegyzeten kívül lásd Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 438—439. old.

117