A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949

a grafikai tevékenység biztosított nagyobb „mozgékonyságot”. Feltűnően kevés kiállításon szerepelt a vezető művészek közül Dienes János és Félegyházi László. De, hogy ők is rendszeresen festettek — elsősorban privát megrendelésre arcképeket —, azt Félegyházi már idézett visszaemlékezéseiből és újság híradásból is tudjuk78. Summánk végül csak az lehet, hogy művészeink alkotókedve, aktivitása, a művészeti szervezet és a művészeti közélet megteremtéséért folytatott erőfeszítéseik — az adott viszonyok között — példamutatónk voltak.

Ugyanakkor a kiállítások iránti közönség-érdeklődés enyhén szólva — mérsékelt. Erre utalnak a kiállításokat követő csoportgyűléseken elhangzott megjegyzések, észrevételek, majd az érdeklődés felketésére irányuló különböző javaslatok. Hogy ez a téma folyamatosan mennyire napirenden volt és megoldásra várt, érzékeltesse egy két évvel későbbi gyűlés jegyzőkönyvének részlete, melyben az ügyvezető a közös kiállításról „.. .megállapítja, hogy a jó anyagból álló kiállítás igen rosszul sikerültnek mondható. Mindössze 46 darab tárgymutató fogyott el ... S. Oláh a kiállítás sikertelenségét abban is látja, hogy nem jelent meg a hivatalos város részéről senki és így nem volt ünnepélyes megnyitás sem.”79

Ez a helyzet országosan is. A Szabad Művészet egyik cikkírója 1947-ben konstatálja, hogy: „A képzőművészetet azonban továbbra is esetlegességek, apró szerzett és kicsikart jogok tartják el.”80, s egészen riasztó a Magyar Művészeti Tanács két 1948-as híre. Az elsőben azt közli, hogy a Tanács „.. .felkérte a Képzőművészek Szabadszervezetét, hogy a válságos helyzetben levő képzőművészek anyagi helyzetének megjavítása végett a Szakszervezeti Tanács bekapcsolásával tervezetet dolgozzon ki”81, míg a másikból azt tudjuk meg, hogy a válság-alapvető oka az, hogy „.. .a vásárlások teljesen megszűntek és a maihoz hasonló stagnálás évtizedek óta nem volt.”82

A debreceni kiállításokon ugyan történtek vásárlások, azonban a csoportgyűlések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint ezek nem voltak kielégítőek, s a csoport tagjai ezért érveltek újra és újra igényeik minimuma.mellett.

Ami a csoportnak, mint társadalmi szervezetnek a működését illeti, a csoport pár éves története tanulságos példa arra, hogy milyen kevés megértéssel és elhanyagolható tételű, időnként el-elapadó állami támogatással tartotta fenn magát83. A szervezet szerény, sőt ínséges anyagi körülményei működése négy esztendejének egyetlen szakaszában sem tettek lehetővé látványos képző- művészeti szervezkedést, közönségszervezést. (Tárgymutató kinyomtatásra sem jutott pénz, nemhogy drága nyomdai klisére, katalógusra lehetett volna „pazarolni” azt a keveset ... Az 1947. júniusi klinika-telepi első üzemi kiállítás képjegyzéke — alig olvasható stencilezett lap.) Ezért is érthető, hogy a csoport tagjai helyzetüket panaszolták föl minden gyűlésükön, minden közös akció alkalmával. S a Szabadszervezet budapesti központjától éppúgy körülményeik javulását várták, mint a debreceni városi hatóságoktól.

78 Hír a Tiszántúli Népszavában. 1946. november 19-én.

79. MKSZ csoportgyűlés jegyzőkönyve 1949. január 17. DDMA.

80 Fekete Béla: Képzőművészet és politika. Szabad Művészet, 1947. 3. sz. 27—30. old.

81 A Művészeti Tanács hírei. Képzőművészeti Hírek. Magyar Művészet, XV. évf. 3. sz. 149. old.

82 Uo. 4. sz. 200. p.

83 MKSZ csoportgyűlés jegyzőkönyvei 1946—1949 között. DDMA.

90