A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben
bővüléséről. A közigazgatási reform során ugyanis a főispáni állás megszűnt annak a díszes, de tulajdonképpeni hatalom nélküli funkciónak lenni, amellyé a feudalizmus kései századaiban, a rendi jelleggel szövődött nemzeti ellenállás következtében alakult. Igaz, még az 1870: XLII. te. szerint is az alispán volt a megye tényleges vezetője, s a főispán jogköre lényegében az államhatalom érdekeinek szem előtt tartására szorítkozott. Az 1876: VI. te. azonban — amely a közigazgatási bizottságok felállításáról intézkedett — a főispánt a megye ténylegesen első hivatalnokává tette! Amíg a megyei tisztikar fölötti fegyelmi jogkör eddig jóformán egészen a közgyűlés kezében volt, addig az új törvény ezt csaknem korlátlanul a főispánra ruházta. A megye életéről eddig jórészt az alispáni jelentésekből értesült, az új közigazgatási reform azonban most kötelességévé tette a személyes vezetést nemcsak a megyei, hanem a megye területén működő állami szervek fölött is.14 Ennek ellenére Hajdú megyében az első belügyminisztériumi leirat — 1876. június 30-án — Weszprémy Gáspár hajdúkerületi első alkapitány- nak, később hivatalból a megye alispánjának szólt. Ezt azonban csak azzal a sajátos helyzettel magyarázhatjuk, hogy a Hajdúkerület főkapitányát nyugdíjazták, s a Hajdúkerület maga is csak július 17-én oszlatta fel önmagát.15 A Weszprémyhez intézett miniszteri leirat egyébként az új megye területének pontos meghatározására, az ideiglenes megyei bizottsági tagok név szerinti összeállítására és az ideiglenes tisztviselői kar szervezésére sürgetett intézkedéseket. Ennek érdekében Tisza Kálmán augusztus 11-én felhatalmazta az alkapi- tányból lett alispánt, hogy a Hajdúkerület tisztikarával szabadon rendelkezzék, sőt azt is szigorúan előírta, hogy a „törvényhatóság területén levő összes tisztviselők hivatalos működésüket a törvények értelmében félbeszakítás nélkül tovább folytassák”. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az új megye alakuló gyűlésén a törvényhatóság területén levő virilis és választott képviselők jelenjenek meg.16 Ismeretes, hogy az ország közigazgatási reformját az akkortájt oly sokat emlegetett „ázsiai” állapotok mellett az ország pénzügyi helyzetének a súlyossága is sürgette. így tehát nem csodálkozhatunk azon, ha Tisza Kálmán Miskolczy Lajos főispánnak nyomatékosan tanácsolta, hogy az új megye költségvetése „a bizottsági közgyűlésből hozzám fennakadás nélkül felterjesztessék”.17 Általában irányelvként szabta meg, valamennyi törvényhatóságnak címzett körrendeletében, hogy az adminisztráció létszámának emeléséről s az illetmények növeléséről szó sem lehet. Amint látni fogjuk, ez az új szervezésű Hajdú megye esetében némiképp módosult. Mindenesetre Tisza Kálmán Hajdú megyéhez intézett levelében — még augusztusban — sürgette a törvény- hatóság folyó évi költségvetés-előirányzatának az összeállítását, a tisztviselők adatainak megküldését „tekintettel az állam terhes pénzügyi viszonyaira”, s azt, hogy a kimutatást „csupán a legelkerülhetetlenebb kiadásokra szorítkozva, a legnagyobb takarékossággal tett számítás után” állítsák össze.18 Ugyancsak kívánalomszerű utasítás volt az ideiglenes megyei szabályrendelet megalkotása.19 14 Pesti Napló 1876. szept. 6. 27. évf. 215. sz. 1. 15 HBmL. IV. B. 754/a. 1. 16 HBmL. IV. B. 901/c. 1. 1/1876. (A belügyminiszter Weszprémy Gáspár alkapitánynak. Buda— Pest, 1876. aug. 11. Másolat.) 17 Uo. 8/1876. 18 Uo. 1/1876. 19 Uo. 8
