A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949

dott, s legfontosabb funkcionáriusa, Toroczkai Oszvald Budapestre költö­zött és rajta kívül nem volt senki, aki kovásza lehetett volna egy újjászerve­ződő egyesületnek. II. Amikor 1944. októberi felszabadulása után Debrecen újból az ország fővárosa lett, úgy tűnt — a felszabadulás hozta változásokból adódó természe­tességgel —, hogy Debrecen az ország jelentős kulturális-művészeti központja is lesz. Nem művészeinek teljesítménye javult egyszerre fel, hanem az innen kiinduló szervezkedési kísérletek állították a várost a középpontba. A tervezett és megalakult kulturális szervezetek ugyan lényeges tevékeny­séget nem fejtettek ki, hiszen csak a megmaradt és elérhető erőkre lehetett tá­maszkodni s így szélesebb körű szervező munkáról nem lehetett szó. Mégis ezek a kezdeményezések a kulturális-művészeti szervezkedés megindulását, az eddig egymást nem ismerő művészek és közéleti emberek, az emigrációból hazatér­tek és a fővárosság által vonzott más országrészek művészeinek, politikusainak párbeszédét, egymás megismerését segítették elő. És segítségükre volt mindenek előtt abban, hogy helyüket, politikai és kultúrmissziójukat már az eszmélkedés első heteiben-hónapjaiban öntudatosabban határozzák meg, s nyomatékkai fogalmazzák meg az antifasiszta, demokratikus átalakulás szükségességét. A leginkább közös elképzelés, amely a demokrácia és antifasizmus talaján a művészetfelfogásban és ízlésben szerteágazó törekvéseket4 összekapcsolta: a közösség szolgálata volt. Mindnyájan — talán egy csekély kisebbség kivéte­lével — meg voltak győződve arról, hogy művészetüknek vagy kulturális szervező tevékenységüknek társadalmi küldetése van. Igen hamar világossá lett, hogy az új állam művészetpolitikája nemhogy némaságra ítélné az alkotókat, hanem inkább aktivizálni igyekszik őket. Maguk a művészek is úgy vélekedtek, ahogy Dienes János megfogalmazta: „Festeni kell, hisz ennek a rendszernek is szüksége van festőkre, képekre.. ,”5 A gyors visszhangra találó aktivizálási szándék — bármennyire is frissek a fasiszta kor­szak és hosszú háború tragikus nyomai — nemcsak leküzdötte az aggályokkal- fenntartásokkal és nagyon sok helyütt a félelemmel vegyes várakozás görcsös­kínos magatartását, hanem dinamikus küzdelmet indított a művészi alkotó­munka lehetőségeinek és egy új művészeti közéletnek a megteremtéséért. Bár a régi államigazgatás már nem, az új pedig még nem működött megfelelően, másrészt a kulturális-művészeti élet kialakítása, a művészet támogatása nem tartozott az elsődleges államigazgatási feladatok közé, így e kezdemények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország gazdasági és politikai újjáépí­tésének gondjaival párhuzamosan megfogalmazódott a szellemi-művészeti élet megújulásának feladata. A száz napig tartó fővárosság Debrecen egész kulturális életére hatással volt. Az erők számbavétele, a legváltozatosabb ötletek, tervek megfogalma­zása és a róluk alig csillapodó beszélgetések, viták — a sokszínű, lüktető tevé­kenységjellemezte a város szellemi életét. A korabeli hangulatot Kardos László így érzékelteti: „Ez az öt debreceni hónap egyébként olyan különös, izgalmas, 4 Félegyházi László: Visszaemlékezések. Db., 1978—79. (Kézirat) 5 Uo. 75

Next

/
Thumbnails
Contents