A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Bíró Lajos: Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben 1945-1949
kavargó, majdnem álomszerű volt, hogy meg sem próbálkozom teljesebb leírásával.”6 A kulturális szervezetek közül a legjelentősebb mozgósító erő az Ady Társaság volt. Magabiztosan vállalta a demokratikus társadalmi és szellemi átalakulás összefogásának hirdetését. S tehette ezt, mert „a felszabadulásig az egyetlen irodalmi és művészeti egyesülése volt az országnak, amely minden hivatalos támogatás nélkül, de annál több hivatalos rosszakarattal, sőt üldöztetéssel dacolva küzdött az irodalom és művészet szabadságáért...”7. „Ha most száz éven belül másodszor teszi fővárossá Debrecent az országos balsors, társaságunk egy kissé előkészítette ezt — írja büszkén Juhász Géza; — úgy vonzódtak ide elsőrangú alkotóink, mint manapság a kormány köré a tett emberei.”8 „Kifelé becsületet szerzett városunknak, itthon pedig az egyetlen táborhely volt, ahol a munkás és haladó értelmiség közösen eddzhette magát a demokratikus átalakulás harcaira.”9 A társaság egyben öntudattal vállalta a háborús időkben itthon működő antifasiszta magatartást tanúsító tagsága társadalmi igényének közvetítését is: „Úgy érezzük, legnemesebb hagyományait követi Debrecen, ha a jövőben rendszeresen támogatja munkánkat. Az a meggyőződésünk, szükség van a jó törekvések kiemelésére, megbecsülésére.. .”10 11 A társaság régi vezetősége kevés kivétellel, tagsága jelentős részben együtt volt. Tagjai közül sokan elsőként jutottak állami és társadalmi funkcióba, és kezdeményezőként jelen vannak minden újat indító kulturális mozgalomban és szervezkedésben. Funkciójuk révén sokszorozzák a társaság működésének hatékonyságát. Szükség is volt erre, mert „...nagy erőpróba előtt állottak, hisz felelősséggel kellett helytállniuk az ország új, itt kibontakozó kulturális, irodalmi, művészeti életéért, a fővárossá nőtt Debrecenben. Jelen kellett lenniük a sajtó, a közoktatás megindításánál, a színház újjászervezésében...”11, és egyáltalán „.. .irányt mutatni művészi és tudományos téren.. ,”12 egyaránt. III. Az Ady Társaság képzőművészei eredeti eszményeiken nem változtattak és nem hirdettek meg egyedül üdvözítőnek semmiféle tézist. A társaság művészetszemlélete és gyakorlata közötti összefüggések azt mutatják, hogy a művészek és a szervezet gyorsabban tudtak megfelelni a felszabadulás utáni társadalmi-közművelődési szükségleteknek, mint a változás hozta művészetelmélet és művészi eszmény még ki nem alakult, legfeljebb sejtett követelményeinek. A képzőművészeti osztály munkaterve, melyet az 1945. május 8-i közgyűlés tárgyal, a művészeti ismeretterjesztés szinte minden lehetőséget megragadó aktivitásnak a megfogalmazása, amely annak az alapvető törekvésnek volt a része, hogy a művészetnek közönsége legyen, már akkor is, amikor múzeumaink többségében — a Déri Múzeumban is — a kiállíthatóság elemi feltételeiért 6 Kardos László: Hármaskönyv. Bp., 1978. Szépirodalmi, 392. old. 7 A debreceni Ady Társaság levele a Vallás- és Közoktatási Miniszter Úrnak. 1946. február 21. DDMIGY. 8 Juhász Géza: Ady nevével. Magyarok, 1945. 1. sz. 1—4. old. 9 A debreceni Ady Társaság levele Debrecen polgármesteréhez. 1945. május 29. DDMIGY. 10 Uo. 11 Kiss Tamás: Irodalmi élet Debrecenben az Alföld c. folyóirat megindulásáig. Alföld, 1965. 4. sz. 68. old. 12 Lásd: 9. sz jegyzet. 76
