A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Gellér Ferencné: Hajdú megyei könyvtárak és olvasókörök a két világháború között

működött, mint az aprófalvas dunántúli megyékben. Magyarázatot sokan, sokféleképpen adtak.11 Tény, hogy a forradalmi hagyományokkal bíró vidékeken (Viharsarok), a gazdag parasztság tipikus települési helyén (Jászberény, Jászapáti, Mezőberény), ill. a gazdag és fejlett kultúrájú nemzetiségi vidékeken (Mezőberény, Szarvas) nagyobb többségben jöttek létre egyletek.

A két világháború közötti időszak olvasókörei már csak elvétve őrizték a progresszív irányt. Általában kártyázás, ivás, mulatozás folyt a körökben. „Esetleg még a mindenkori kormánypártnak választási szolgálatokat végeznek” — mondja keserű kiábrándultán Veres Péter. Czirbusz Endre, az iskolán kívüli népművelési bizottság helyi elnöke az alföldi nép műveltségbeli nyomorúságát iskolakörzetenként alapítandó olvasókörök létrehozásával kívánta csökkenteni. Hasznát pedig így fogalmazta meg: „.. .a tömeges találkozáskor szokásos vitákban való részvétel [a tanyai nép] lelkét más irányban is foglalkoztathatná”.11 12

Az állam fokozatosan befolyása alá vette az olvasóköröket. A még meglevő ellenzéki körök rebellis hagyományait részben népkönyvtárakkal kívánta megszelídíteni; részben összevont köröket. A gazdasági nehézségek miatt a szegény tanyavidékeken nem tudtak új köröket létrehozni, hiszen a napi gondok, egyéni problémák eleve lehetetlenné tették, hogy bármilyen kicsiny összeget is, kollektív kiadásokra fordítsanak.

A balmazújvárosi Földművelő Egyletet, amely a megyében 3 évtizeden át az egyik legforradalmibb, legnagyobb hagyománnyal bíró földmunkás olvasókör volt, 1932-ben megszüntették, szétdúlták magát az Egylet könyvtárát is.13

Az 1940-es években alakult körök könyvállománya a népkönyvtárhoz hasonlóan, egyenetlen, vegyes tartalmú, kétes értékű szépirodalmat, kevés ismeretterjesztő szakirodalmat, s egyre több fasiszta hangot is megütő műveket tartalmazott.

A munkásság politikai nevelésének és művelődésének legfontosabb intézményei ebben az időszakban is a szakszervezeti könyvtárak és a szociáldemokrata párt könyvtárai voltak. Könyvtáraik gazdag állománnyal rendelkeztek, a forradalmi mozgalom céljait szolgálták, de az igazán jó és értékes irodalom megismerésére is csak ezekben a könyvtárakban nyílt lehetőség. Ezek a könyvtárak nemcsak e korszak könyv-, olvasás- és könytári kultúrájában foglaltak el sajátos helyet, de egyben a hazai szocialista könyv- és könyvtári kultúra alapjaivá is váltak.

11 Uo. — Illyés Gyula magyarázata 1938-ban a Magyarokban: „... A tanyai gazdák el vannak zárva a világtól. Elmaradottnak érzik magukat. És épp az elmaradottságnak ez a tudata ösztökéli őket, hogy kapcsolatot keressenek a világgal, a kultúrával és egymással. A szétszórt tanyák között elég sűrűn olvasókörök és gazdakörök vannak és ami csodálatos, működnek is. A tanyai gazda az egésznapi egyedüllét után nem sajnál 10 km-nyi gyaloglást vagy kocsizást, hogy este valami hírhez, vagy könyvhöz jusson.”

12 Iskolánkívüli Népművelés, 1929. 6. sz. február.

13 L. részletesebben az olvasókörök kérdését: Sz. Szabó László: Adalékok a Hajdú-Bihar megyei olvasókörök 1900 és 1944 közötti történetéhez. (1—3. rész) — Könyvtáros, 1979. 2., 4. és 6. sz.

62