A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Hajdú vármegyei nyomdák történetének néhány kérdése 1920-1944
A HAJDÚ VÁRMEGYEI NYOMDÁK TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE 1920—1944. Ujlaky Zoltán Az I. világháború után Magyarország kiszakadt a Monarchia keretei közül, s megváltozott körülmények között indult meg az ország gazdasági élete. A háború után nyersanyaghiány keletkezett s ennek következtében áruhiány lépett fel. Mindez elősegítette az infláció nagyarányú kibontakozását. Az infláció pénzügyi nehézségeket támasztott azzal, hogy a bankok tőkeállománya megsemmisült. 1921 nyarától azonban az infláció egy tudatos pénzügyi politika eszközévé vált. A kibocsátott pénz nagy részét a kormányzat a bankoknak nyújtott hitelekre fordította, melyek továbbadták a hiteleket a nagyiparnak. Ezáltal az ipar fejlődése fellendült. Mivel a hiteleket csak névértékben kellett visszafizetni, a kölcsönök valójában állami ajándékoknak tekinthetők, mert a pénz értéke állandóan csökkent. E valorizálatlan hitelek játszották a legnagyobb szerepet a gazdasági élet pénzügyi támogatásában 1921—1924 között. A nagyarányú infláció 1924-ben már a termelést veszélyeztette, a pénzügyi stabilizáció tehát időszerűvé vált. A stabilizáció után fellépő pénzhiány az ipari fejlődést mérsékelte 1924—1927 között, az ún. szanálási válság idején. Ä fellendülés jelei azonban már 1926-ban megmutatkoztak. Különösen a könnyűipar fejlődött gyorsan, mivel ebben az ágazatban a tőkebefektetés általában gyorsabban megtérült, s nagyobb profitlehetőségek jelentkeztek. A legfejlettebb országok azonban ekkor a nehézipar korszerű ágazatait fejlesztették, egy széles nemzetközi piacra támaszkodva. A közép- és kelet-európai államok elsősorban politikai okok következtében elzárkóztak egymástól, s ezzel akadályozták a korszerű ipari ágazatok kifejlődését. Magyarország sem tudott a technikai fejlődéshez megfelelően igazodni s ez elmaradásának újabb forrásává vált.1 Tekintsük át röviden a nyomdaipari fejlődésre vonatkozóan rendelkezésünkre álló szórványos adatokat az 1920-as években. Az ország új területén maradt a háború előtti nyomdaipari termelési kapacitás 89,2%-a. Nehézségeket okozott, hogy a nyomdaiparral kapcsolatban álló papíriparnak csak 23,4%-a maradt meg az új országterületen.1 2 A nyomdaipar azonban nem használta ki termelési kapacitását, hiszen az 1921. évi termelés az 1913. évinek csak 32,8%-át tette ki. Ez alacsonyabb volt a gyáripari termelés átlagánál, mely 1 Magyarország története. 1918—1945. (Főszerkesztő: RánkiGyörgy) Bp. 1976. 492—493, 504— 508. old. 2 Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után. 1919—1929. Bp. 1966. 32. old. 47
