A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Kahler Frigyes: Réczei Sándor naplója. Adalékok a Tiszántúl 1919-1920-as román megszállásának történetéhez

ellen, amikor is a tiltakozó memorandumot október 23-án Baltazár Dezső nyújtotta át Alimanescu alezredes vézérkari főnöknek. Az akció eljutott odáig, hogy a megszállás alatt álló zóna képviselői résztvettek a tárgyalásokon. Végül azonban november 10-én, 12-én és 21-én a megszállt zónától követelt 7 millió koronából a debreceniek befizették a reájuk eső fél millió koronát. „Úgy látszik a közigazgatási román rendelet ellen támadt mozgalom lassanként teljesen elült”. A szervezkedés azonban tovább gyűrűzött, amelyben a polgárság aláírásait gyűjtötték az angol uralkodó házhoz intézendő petícióra. Ennek a petíciónak a szövegét sajnos nem ismerjük, az azonban tény, hogy 394 polgárt idézett meg a Kormányzó Tábornok, akik aláírták a dokumentumot.59 Arról Réczei nem értesült, — ő maga nem vett részt a mozgalomban — miként képzelték el gyakorlatilag a petíció szerzői az „angol uralkodóház protektorátusát”. Nem sokat tévedünk azonban, ha elsősorban a román katonai megszállás megszüntetését és a tényleges hatalomba való visszahelyezésüket sürgették. Többre a megszállt területek polgárságának erejéből nem futotta. „Ennek a feliratnak az angol misszióhoz való eljuttatását az a bizottság vállalta magára, amely a becserélendő fehér bankók második transzportját volt Bécsbe szállítandó.60

A bizottságot azonban már nyomban az indulás után — még karácsony előtt — különös körülmények között őrizetbe vette a román parancsnokság. „Megdöbbenéssel közlik, hogy ennek tagjait — köztük Frigyes Jenő, Lévai Lajos, Língár Jenő, Molnár Oszkár és Kepes Mór bankigazgatókat, első pénzintézetünk vezérembereit — a románok letartóztattok azon a czímen, hogy idegen pénzjegyeket és érczkészletet akartak kicsempészni. A letartóztatást az itteni katonai hatóság is fenntartotta — a kihallgatás befejezéséig a „Próhner” szállodába internálván a küldöttség tagjait. Az esetet akként beszélték el, hogy Frigyesiék a rendelkezésükre bocsátott vasúti postakocsiban egy bőrgarnitúrát helyeztek el — látszólag kényelmi szempontból, valójában a magukkal vitt értékek elrejtésére. Titkos feljelentés folytán azonban a garnitúra rendeltetése annyira lelepleztetett, hogy a Kelencz állomáson hozzájuk beszállóit csendőr egyenesen a „bűvös székre” telepedett és annak huzatát bajonettjével nyomban felhasította.61 A székből az értékeken túl számos magánlevél és a petíció is a megszálló hatóság birtokába került.62

A megszálló hatóság az aláíró 394 polgárt az 1920. január 1. napján közzé tett rendelettel idézte meg a „főparancsnokság katonai rendőrségi irodájába.63 A lila papíron megjelenő újság rémületet váltott ki. A kormányzó tábornok azonban korántsem tulajdonított akkora jelentőséget az ügynek, mint az aláíró polgárok, akik között Pákozdy alispán és Márk polgármester is szerepelt.

59 DFU. 1920. jan. 1. száma név szerint felsorolja és V. Az október 22-én a polgármesteri hivatalban az 1918. október 18-i rendelettel szenbeni ellenállást elhatározó értekezlet résztvevői Márk Endre főispán-polgármester, Dr. Kenézy Gyula egyetemi rector, Dr. Kun Béla egyetemi tanár, dr. R. Kiss Béla egyetemi tanár, dr. Baltazár Dezső ref. püspök, dr. Dezsőífy József ref. lelkész, dr. Czeglédi Mihály vármegyei főügyész, Nagy József pénzügyigazgató, dr. Galduffy János közjegyző, Hubert Ottó törvényszéki tanácselnök, dr. Kőrössy Kálmán ügyvéd, dr. Vargha Elemér tanácsnok, Rostás István rendőr főkapitány, dr. Cseke Sándor árvaszéki elnök, Nábráczky Béla vármegyei főjegyző, Weszprémy Zoltán ny. főispán, Dr. Vásáry István tanácsnok. (V.)

A petíciók tartalmilag hasonló sérelmeket tartalmaznak V. mellékletei, Zoltai.

60 204—205.

61 R. 195. december 25-i feljegyzés.

62 R. 206.

63 DFU-ban 9941. sz. rendelet.

43