A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma

módosítják a termelőszövetkezetek földolgozása során alkalmazott módszereket, illetve azok célszerűségét. Amíg ugyanis a termelőszövetkezeti mozgalom első és bizonyos mértékben a második időszakában is csaknem azonos súllyal szerepeltek a gazdasági és a társadalmi vonatkozások, sőt bizonyos kiélezett helyzetekben a közösséget formáló erők alakulásának jelentősége még túlsúlyba is kerülhetett; addig a második korszak végefelé, de különösen ott, ahol már a harmadik időszak is bekövetkezett, egyre inkább a termeléssel, pontosabban a vállalati gazdálkodással összefüggő műszaki-technológiai, szervezési, gyártmányfejlesztési, piackutatási, nemritkán exportgazdaságossági kérdések kerülnek túlsúlyba és határozzák meg a termelőszövetkezet jellegét, gazdálkodásának eredményességét, további fejlődésének irányát. A korábbi léptékekben gondolkodva úgyszólván lehetetlen megragadni és megörökíteni azt a sebességet, amellyel ezek a — húsz éve sincs még — éhenkórász, megriadt nyájhoz hasonlatos lelkiállapotú termelőszövetkezeti közösségek -— illetve közülük jónéhány — piacot diktáló, nem egyszer a világszínvonalon is példát mutató, a nyugat-európai méretekhez képest mammutvállalatokká váltak.

E változások során a korábban olyannyira komplexnek, a település minden vonatkozásával összefüggőnek mondott tsz-történetírás kiterjedésében kétségtelenül beszűkül, s módszereiben is egyre inkább az ipari üzemek történetének feldolgozásával foglalkozó tudományághoz válik hasonlatossá. Ezt a „hasonlatossá” kifejezést hangsúlyozni szeretném, mert a termelőszövetkezetek bizonyos sajátosságai — és nem is föltétlenül az elvi jelentőségűekből következők — ebben az „iparosodotténak nevezett időszakban sem tűnnek el, legföljebb más szinten és másként megragadható módon érvényesülnek. A tsz-történetírásnak azonban egyrészt fel kell készülnie, másrészt pedig alkalmazkodnia kell ezekhez a megváltozott viszonyokhoz, hogy meg tudjon felelni tudományos és társadalmi feladatainak egyaránt.

c) Ezeket a gondolatokat nem a megoldás szándékával vetettem fel, hanem hogy másokkal is megosszam az erre vonatkozó gondjaimat. Azzal kapcsolatosan pedig, hogy az átalakulás különböző szakaszaiban levő termelőszövetkezeti közösségek vizsgálatára milyen — úgyszólván beláthatatlan — lehetőségek állnak előttünk, szeretnék — jelentőségének megfelelően egy kissé részletesebben — szólni Gyenes Antalnak a Szövetkezeti Kutató Intézet 124. számú közleményében megjelent munkájáról,36 amely a termelőszövetkezeti parasztság élet- körülményeiben, igényeiben, élet- és gondolkodásmódjában bekövetkezett változások szempontjából a legkiforrottabbnak, a vizsgált jelenségek körét és a vizsgálat módszertanát tekintve pedig a leginkább megalapozottnak tekinthető. Ez a B.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezet című monográfia a vizsgált tsz adottságaira és gazdálkodására vonatkozó legfontosabb adatok felsorolásán kívül kizárólag a tagok tudatviszonyaival, szemléletével, értékítéletével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Az 1972/73-ban elvégzett kérdőíves vizsgálat kiterjedt a termelőszövetkezet valamennyi (legalább száz munkaegységet teljesített) tagjára, valamint harminc más termelőszövetkezet ebből a szempontból szóbajövő dolgozói közül minden harmadikra. Mondanom sem kell, hogy a nagyszámú kérdéssel folyó vizsgálat milyen páratlan összehasonlítási lehetőségeket kínál, s csak sajnálni lehet, hogy a kérdéskörnek csupán a statikus megismerését teszi lehetővé, s az idők során bekövetkező változásokra nem ad vá36 Gyenes Antal: A B.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Monográfia). Szövetkezeti Kutató Intézet közleményei 124/1., II. Bp. 1977. 142 és 253 old.

168