A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma

laszt. A kiadvány első kötete statisztikailag dolgozza fel a kapott válaszokat, a második kötetben pedig a kérdőíves interjúk legfontosabb információi, valamint a vizsgált termelőszövetkezet 25 dolgozójával készített magnetofonos beszélgetés szövegei kaptak helyet. A közölt anyaghoz a szerző nem fűz kommentárt. Mint írja: „A kérdőíves felvétel statisztikailag kifejezhető adatai, valamint a magnetofonos interjúk alapján az olvasó teljes képet kaphat a B.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezetről, s tagjainak gondolkozásáról.” A kapott információk megbízhatóságát a vizsgált tsz nevének diszkrét elhallgatása szavatolja. A kiadványban közölt anyag bősége lehetetlenné teszi, hogy akár csak felsorolásszerűen is bemutassam. Ehelyett inkább annak páratlan módszertani jelentőségére szeretném felhívni a figyelmet, hiszen itt együttesen kapjuk meg mindazt, amit tulajdonképpen az összes eddig elkészült tsz-történeti kiadványból hiányzik. Az itt közölt módszert kell tehát a tsz-történeti kutatómunka továbbfejlesztése során — részben, vagy egészében, de mindig értelemszerűen -— adaptálni, illetve célszerűen továbbfejleszteni, ha azt akarjuk, hogy a tsz-törté- netírás a szöveges vagy számszerű adattárak, és az egyoldalú „történeti üzemelemzések” szintjén túljutva egyre inkább a komplex tudományággá váljék.

d) A termelőszövetkezetek történetével foglalkozó, alakulófélben levő tudományág voltaképpen egyidős magával a termelőszövetkezeti mozgalommal. Módszerei, ha finomodtak és bizonyos mértékben gazdagodtak is, alapvetően nem sokat változtak, a leíró jelleg ma éppúgy jellemző rájuk, mint húsz esztendővel ezelőtt. Ugyanilyen „megkövesedett” jellemzője a megközelítés módszerének az, hogy az esetek túlnyomó részében egyetlen termelőszövetkezet történetét dolgozzák fel, ami már önmagában véve is konzerválja a leíró módszer túlsúlyát. Mindez természetesen nem eshet különösebb kifogás alá mindaddig, amíg a megjelentetett tsz-történeti kiadványok zöme a történetét egyéb — rendszerint nem tudományos eredetű — indítékok alapján megíratni kívánó termelőszövetkezeti szándék nyomán készül el és lát napvilágot. Ha azonban túllépünk, vagy legalábbis túltekintünk ezeken a sajnos sokszor csak az üzleti vállalkozások kategóriájába tartozó kapcsolatokon, előbb-utóbb szembe kerülünk azokkal a kérdésekkel, amelyek egy-egy termelőszövetkezet gazdaságitársadalmi és politikai fejlődésének mégoly igényes feldolgozásával sem közelíthetők meg, illetve tárhatók fel kellő alapossággal és igényességgel.

Ha a szocialista termelési viszonyoknak a mezőgazdaságban bekövetkező megvalósulását, valamint az ezzel kapcsolatos társadalmi-gazdasági jelenségek lényegét akarjuk feltárni, kézenfekvőnek tűnik, hogy kilépjünk az egy-egy termelőszövetkezetre alapozott — és méretezett — kutatómunka korlátái közül s vizsgálódásainkat kiterjesszük egy nagyobb földrajzi (közigazgatási, vagy történeti) területre. Ezzel ugyanis megnövekednék a kutatómunka hatékonysága, mégpedig nem csupán a nagyobb adatbázis adta lehetőségekkel, de az összehasonlító kartográfiai módszerek alkalmazhatóságával is. Az adatbázis kiszélesedése, mennyiségi növekedése természetesen növeli a kapott összefüggések megalapozottságát, fokozza az ezekre épített megállapítások súlyát, komolyságát.

Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy a tsz-történeti kutatások területi kiterjesztésére vonatkozó gondolat korántsem új, és nem is nekem jutott először eszembe, hanem Donáth Ferencnek, idestova legalább nyolc esztendeje. Akkoriban meglehetősen komoly formában foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet lehetne a célszerűen kiválasztott tájegységeken folyó tsz-történeti kutatás bázisa. A kérdésben döntésre illetékesek

169