A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma

aktivitására, a termelőszövetkezeti demokrácia különböző jelenségeire gyakorolt hatására és az ezekkel kapcsolatos egyéb összefüggésekre vonatkozóan.35 Ezzel a módszerrel sem sikerült ugyan minden vonatkozásában megfelelő eredményre jutni, az elkészült anyagokból hiányzik a kronológiai összehangoltság, s még számos egyéb hiányosságot említhetnék, de mindez semmit sem változtat azon a tényen, hogy ezzel a módszerrel egészében véve teljesebb, átfogóbb informáltságot nyújtó tsz-történeti anyag keletkezett.

b) Ha a termelőszövetkezetek történetét korszakokra próbáljuk bontani, úgyszólván minden tsz esetében más és más szempontokat kell figyelembe vennünk és sajátos történelme során szinte minden termelőszövetkezet eltérő periódusokra oszlik. Ha azonban a termelőszövetkezeti mozgalom egészét kíséreljük meg tagolni, akkor három alapvető időszakot kell megkülönböztetnünk, függetlenül attól, hogy az egyes termelőszövetkezetek életében mikor következtek be ezek az időszakok. Az elsőt a nagyüzemi keretek között megvalósított hagyományos paraszti gazdálkodás időszakának nevezhetjük, a másodikat a vállalatszerű gazdálkodás feltételeinek és formáinak kialakulásával jellemezhetjük, míg a harmadikat — amelybe szövetkezeteink egy része az imént lépett be másik részük pedig a közeljövőben fog belépni — nagyon csúnya, de annál elterjedtebb kifejezéssel — az ipar szerű termelési formák kialakulásának időszakaként tarthatjuk számon. A termelési módnak ezek a korszakos változásai természetesen alapvetően befolyásolják a tagságnak a termelőszövetkezethez való viszonyát, a közösséghez fűződő kapcsolatát is.

Az első időszakra a hagyományos — legutóbb éppen a feudális viszonyok közt formálódott — faluközösség valamilyen korszerűbb megjelenési formájának a nagyüzemi keretek között való továbbélése, illetve eredeti funkcióját csak kevéssé érintő változata volt jellemző, s a tagoknak a közöshöz való kapcsolatát elsőrendűen a tulajdonosi érzület többé-kevésbé uralkodó volta határozta meg. A második idő szakot az öröklött közösségi kapcsolatok fellazulásával, továbbá a tulajdonosi és a munkavállalói magatartás számos, nemegyszer drámába kívánkozó összemosódásával jellemezhetjük. Végül a harmadik, az alakulófélben levő korszaknak az a legfontosabb jellemzője, hogy a termelőszövetkezetből egyelőre speciális elemeket is hordozó, elsősorban mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó vállalat, a tagokból pedig erőteljesen szakosodott képzettségű és gyakorlatilag teljesen munkavállalói szemléletű, elsősorban — de korántsem kizárólagosan — mezőgazdasági jellegű munkakörben dolgozó munkás lett.

Ezek a termelőszövetkezeti tagoknak — sőt gyakran még parasztoknak — nevezett mezőgazdasági munkások már sokkal inkább abban különböznek az ipari munkástól, hogy főként falusias jellegű településeken laknak. Életmódjukban és igényeikben azonban jobban hasonlítanak az ugyancsak falun lakó gyári munkáshoz, mint egy történetesen városban, vagy városi körülmények között élő tsz-taghoz. Természetes, hogy ezek a részben lényegi, részben pedig formális elemekből összetevődő gazdasági és társadalmi változások sok tekintetben

35 Szijjártó András: A nagyüzemi fejlődést befolyásoló néhány társadalmi és szakképzettséggel ösz- szefüggő tényező vizsgálati eredményei. Termelőszövetkezettörténeti Tanulmányok I. 1972. 349— 384. old. (Szociológiai vizsgálat tapasztalatai a Belvárdgyulai Közös Út Mgtsz-ben) — Uő.: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi Aranykalász Tsz nagyüzemi fejlődésében. Termelőszövetkezettörténeti Tanulmányok II. 1973. 77—106. old. —- Uő.: Szociológiai vizsgálatok a zalavári Új Idők Termelő- szövetkezetben. Uo. 281—317. old.

167