A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Fórum - Halász Péter: A termelőszövetkezeti fejlődés regionális történeti irodalma
politikai egység, mint mondjuk egy ipari üzem, különösen ha történetileg vizsgáljuk. így van ez még akkor is, ha figyelmünket szigorúan a termelőszövetkezet keretein belül zajló eseményekre összpontosítjuk. A termelőszövetkezeti mozgalom történetének eddig eltelt harminc esztendeje azonban — egyszer többé, máskor kevésbé — gyakorlatilag a magyar falu, a magyar parasztság, vagy ha úgy tetszik, a falusi lakosság történetét is jelenti, s egy szövetkezetei ebből a tár- sadalmi-gazdasági-politikai környezetből kiragadva vizsgálni eleve helytelen, sőt tudománytalan kísérlet volna. A tsz-történeti munkák műfaji csoportosítására vonatkozó kísérletnek egyebek között olyan célja is volt, hogy felhívjam a figyelmet az esetenként alkalmazott megközelítési módszerek egyoldalúságára, illetve a szükséges és lehetséges módszerek kizárólagos alkalmazásának korlátáira. A téma összetettsége és érintkezési felületeinek sokfélesége ugyanis mindenképpen indokolná, hogy a szóbajöhető eszközök és módszerek lehető legteljesebb körét alkalmazzuk egy-egy termelőszövetkezet történetének feldolgozásakor. Ehhez pedig mindenekelőtt arra van szükség, hogy a termelőszövetkezetet ne csak termelőtevékenységet folytató gazdasági egységnek tekintsük, hanem a mezőgazdaságban dolgozó emberek olyan közösségének, amelynek társadalmi erővonalai alapvetően meghatározzák a tagok életmódjának, szemléletének, értékrendjének alakulását, mégpedig a legkülönbözőbb vonatkozásokban és időben is állandóan változó módon. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló igénnyel vizsgáljuk a termelőszövetkezetek történetével foglalkozó kiadványokat, meg kell állapítanunk, hogy a komplex feldolgozásra vonatkozó igény csak alkalomszerűen és rendszerint csupán nyomokban fedezhető fel. így azután a termelőszövetkezeti mozgalom néhány rendkívül izgalmas, súlyos és hasznos tanulságokat ígérő eseményének, illetve jelenségének a feltárására mindezideig nem került sor. Csak néhány példát említek, hogy érzékeltessem, mire gondolok. Nagyjá- ban-egészében tudjuk, hogy az elmúlt három évtized során mikor, miként alakult a termelőszövetkezetek és az irányítószervek kapcsolata. Ennek azonban rendkívül sok, egészen sajátos helyi változatával találkozhatunk, s nyilvánvaló, hogy a központi elképzelések megvalósulásának helyi variációi nem csekély mértékben járultak hozzá e kapcsolat fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez. Anélkül, hogy ezzel kapcsolatosan mértéken felüli jelentőséget akarnék tulajdonítani a tsz-történetírás konkrét gazdaságpolitikai hasznosíthatóságának, megemlítek még néhány olyan példát, mint az oly sokat emlegetett termelőszövetkezeti demokrácia kérdése, amely legalább olyan fontos, mint amilyen megfoghatatlan, különösen ha olyan módszerekkel próbáljuk megközelíteni, mint amilyenekkel a termelési eredményeket értékeltük. De folytathatjuk a sort a termelőszövetkezetekben lezajló nemzedékváltássá], illetve az eköré csoportosítható jelenségekkel, a termelési viszonyok rohamos fejlődésével járó munkamegosztásnak, munkaköri szakosodásnak az egész termelőszövetkezeti közösségre kiterjedő összefüggéseivel. Egy-egy termelőszövetkezet történetének feldolgozása során szükség volna és lehetőség is nyílna olyan mélyfúrásszerű felmérésekre, különböző nagyságrendű vizsgálatokra, amelyek eredményeként megismernénk a szövetkezeti tagság jelenlegi differenciálódásának tartalmi és formai vonatkozásait; vagy a termelőszövetkezetek és az őket befogadó települések kapcsolatának újszerű, napról-napra alakuló formáit, az ezzel kapcsolatos kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat. Oldalakon keresztül sorolhatnám a témaköröket, amelyek jelentős része a termelőszövetkezetek gazdasági-társadalmi 165
