A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben
és az ugyancsak választott tisztikar is. Korábban — mint láthattuk — csak hivatalból kinevezve tevékenykedtek. Természetesnek kell tekintenünk, hogy a választások kapcsán erősen hatottak a pártpolitikai és regionális érdekellentétek. Politikai vonatkozásban a szabadelvűek és a negyvennyolcasok küzdelme volt a meghatározó, míg regionális téren továbbra is érvényesült Debrecen és a hajdúvárosok — mindenekelőtt Hajdúböszörmény szemben állása, illetve a hajdúvárosok közt Szo- boszló és Böszörmény vetélkedése. E sokfajta érdekellentét illetve érdekszövetség meglehetősen kuszáit helyzetet teremtett, amely a helyzet értékelését ma is erősen nehezíti. Az mindenesetre világos, hogy tisztán közjogi téren a törvényhatósági bizottságban a negyvennyolcasoknak igen erős tábora volt. Tanúi lehettünk ennek már a Fehér Ló elfogadása körüli vitában, amikor Gaál Mihály körül erős tábor verbuválódott. Ehhez kapcsolható az a támadás, amely a Debreczen hasábjain látott napvilágot, s amely a megyerendezés ürügyén élesen támadta az ekkor rendezett fényes ebédeket, banketteket.43 Még világosabban derült ez ki akkor, amikor 1877 áprilisában Hajdú vármegye törvényhatósági bizottsága a főispán minden ellenállása dacára Gaál Mihály indítványára elfogadta — ráadásul ötvennégy szavazattal huszonnégy ellenében — Pest-Pilis-Solt megye átiratát, amelyben az ekkor esedékes gazdasági kiegyezést kárhoztatta. Az ügy a debreceni sajtóban is éles vitákra adott alkalmat.44 Korántsem volt ilyen áttekinthető a helyzet a közelgő tisztújításokkal kapcsolatban, amelyben a pártpolitikai szempontok mellett erős regionális érdekeltségek is hatottak, s amelyek rendszerint keresztezték egymást. így például a Böszörmény—Szoboszló szembenállás, amely a közelgő tisztújítások fényénél azért is volt igen érdekes, mert a volt hajdúkerületi tisztikar, amely hivatalból gyakorlatilag az új megye vezetését is jelentette, tulajdonképpen Böszörményre alapozódott. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a hajdúszo- boszlói Lenthe Gusztáv, aki a Hajdúkerület tiszteletbeli aljegyzője volt, éppen 1877 októberében látta elérkezettnek az időt arra, hogy az egykori kerületi tisztikar felett pálcát törjön. Úgy vélekedett, hogy közigazgatási apparátusa nem volt olyan, hogy „az új, népes megyében hivatását be tölteni képes lett volna, annál is inkább, mivel ez az apparátus minden igazítás nélkül úgy amint volt helyezkedett át a szerény Hajdúkerületből az új, fényes Hajdúmegyébe, s gyenge apparátus gyengének mutatkozott erős kezekben is... ”. Pedig a megye — mondotta —- „jól tervezett, jól kigondolt” törvényhatóság, ennek ellenére feladatát „nem teljesítette úgy, amint kellett volna”. Hivatkozott az alakulás nehézségeire, a csekély számú szellemi- és munkaerőre, az adminisztráció szétforgácsoltságára, a helytelen, meggondolatlan intézkedésekre, az egymásnak ellentmondó utasításokra. Éppen ezért el kell ismernünk — írta — „Hajdú megye megalakulása szemben a többi megyékkel ... nem könnyen sikerült. A baj okát abban látta, hogy a jelenlegi közigazgatási apparátus gyenge kezű, ráadásul túl is van terhelve, s ezért a „közigazgatás egyik-másik ága hátrányt szenved”. Nyomatékosan figyelmeztette a Szabolcs és Bihar megyékből átke43 Debreczen 1876. szept. 5. VIII. évf. 173. sz. 1. old. „Borongó” aláírással. 44 Vö.: Debreczen 1877. ápr. 19. IX. évf. 1. Uo. ápr. 23. 2. old. Uo. ápr. 24. 1. old. és Debreczen Ellenőr 1877. ápr. 21. IV. évf. 28. sz. 1. old. 15
