A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Tanulmányok - Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben

rülteket is, „kik még mindig oly kegyeletesen őrzik szíveikben a régi vármegye emlékeit”, hogy Hajdú megye fiai kell, hogy legyenek.45

Lenthe cikksorozatának eddigi gondolatmenete eléggé világos; a közelgő választásokon megtörni szándékozott az eddigi hajdűkerületi tisztikar egyeduralmát, amely elsősorban a böszörményi érdekek sérelmét jelentette volna, s ehhez óhajtotta megnyerni a szabolcsi—bihari kapcsolt részek támogatását. Azonban nem csupán erről volt szó! A regionális érdekeltség erős pártpolitikai töltetet nyert akkor, amikor Lenthe erőteljesen hangsúlyozta, hogy a megyei tisztségviselők nem méltóságok többé, „hanem hivatalnokok, közszolgálatban állók”. Ezért a választás során elsődlegesen a szorgalmat, a munkásságot és a „teljes tudományos készültség”-et és a szakismeretet kell megkövetelni. így tehát a negyvennyolcasok által képviselt municipialista elgondolásokat elvetve, síkra- szállt a szabadelvűek centralizáló programja mellett.46

Szoboszlón egyébként 1877 októberében támogatták Weszprémy Gáspár alispán újbóli jelölését, Fekete Sándort pedig tisztiügyésznek, Szilágyi Bálintot árvaszéki ülnöknek, Foghtüy Sámuelt pedig pénztárnoknak ajánlották.47

A regionális érdekeltség és a pártpolitikai szempont erőteljes összefonódása miatt a két nagy politikai párt debreceni lapja — a Debreczen és Debrczeni Ellenőr meglehetősen nehéz helyzetben volt. A municipialista és a centralizáló álláspont kérdésében ugyan eléggé világosan megfogalmazták álláspontjukat; a szabadelvű Debreczen mindenekelőtt a szaktudás fontosságát emelte ki, s lényegtelen kérdésnek tartotta, hogy az illető megyebeli-e vagy sem. Ezzel szemben a Debreczeni Ellenőr ezt perdöntőnek tartotta. Az érdekellentét azonban mégsem tűnik komolynak; jellemző, hogy mindkét lap közli az ellentábor véleményét, s azt csak szerkesztői megjegyzéssel igazította helyre. A Debreczen pedig egyenesen elismerte, hogy a szakképzettségre vonatkozó szempontokat igenis komolyan kell venni.48 A megyei törvényhatósági bizottság azonban ennek ellenére úgy döntött, hogy a választandók megyebeliek legyenek, de a politikai elveket nem szabad figyelembe venni, s a szakképzettséget, a szorgalmat és a jellemet döntően meg kell követelni.49 Mindez kompromisszumnak tűnik, s valóban az is! Ennek ellenére ez a határozat az eddigi tisztikarnak az újjáválasztásnál nagy előnyöket jelentett. S valóban! Ez a tendencia már az 1877. december 17-i közgyűlésen érződött, ahol elsősorban a jelöltek személyéről döntöttek.50 A december 28-án tartott tisztújító közgyűlés érthetően nagy érdeklődés közepette zajlott le. A főispán megnyitó beszédében felhívta ugyan a figyelmet arra, „hogy oly egyénekből igyekezzünk a tisztikart megalkotni, kiknek feddhetetlen jellemükön felül ... szellemi képességükről is meg vagyunk győződve... ”. Ez azonban a választás kimenetelét aligha befolyásolta. A tisztújítás érdemleges személyi változást alig hozott, megmaradt az eddigi alispán és a főjegyző, a két szolgabíró, a többi helyen pedig legfeljebb

45 Lenthe cikkei: Debreczeni Ellenőr 1877. okt. 13. IV. évf. 199. sz. és uo. 200. sz. 1. old. Megjegyzendő, hogy Böszörmény ekkori sajátos problémái miatt (tagosítás, adófizetés stb.) az itteni ellenzék már 1876-ban heves támadást intézett a kerületi vezetésből megyei tisztikar ellen. Vö.: Debreczen 1876. dec. 14. 244. sz. 1. old. Ez azonban a választásokkal még nem állt összefüggésben.

46 Országos vonatkozásban ugyanaz volt a helyzet a területrendezés parlamenti vitájával kapcsolatban. Vö.: Képviselőházi Napló i. k.

47 Debreczen 1877. okt. 29. IX. évf. 210. sz. 1. old.

48 Uo. dec. 12. 241. sz. 1—2. old.

49 HBmL. IV. B. 902/a. 1. 1877. dec. 17. és Debreczeni Ellenőr 1877. dec. 17. 244. sz. 1. old Ennek ellenére hangoztatta, hogy „mi egy pár dolog kivételével meg vagyunk elégedve.”

50 HBmL. IV. B. 902/a. 1. 1877. dec. 17.

16