A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)

Közlemények - Gazdag István: A termelőszövetkezetek szervezése Debrecenben 1948-1956 között

A bizottság a fentiek alapján javasolta a csoportok teljes önállósítását. A homoki területeket nem tartotta megfelelőnek szövetkezeti művelésre, ezért ezeket egyéni vagy állami kezelésbe javasolta adni.20

1949. elején kezdetét vette a szövetkezetek széleskörű szervezése. A helyi vezetők adminisztratív eszközökkel növelni tudták a belépők és a csoportok számát. A KV titkársága 1950. május 19-én az őszi fejlesztés feladatát a következőkben határozta meg: a tsz területét 400 000 kát. h.-ról 700—800 000 kh-ra, a családok számát 50 000-ről 100 000-re kell emelni kényszertől mentesen, miközben a meglevő csoportokat meg kell erősíteni a KV Szervezési Bizottsága július 20-án megállapította: „.. .a megyei pártbizottságok többségénél lebecsülik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését...” A felső vezetés tehát eredményeket várt a megyéktől. Debrecen ugyan nem szerepelt kiemelt területként a megyei fejlesztésben, de törekedni kellett a megyei pártbizottság által példaként emlegetni „turkevei szint” elérése vagy legalábbis annak megközelítésére. 1950 augusztusában a fejlesztés megyeszerte felgyorsult. A debreceni fejlesztés „látványos” eredménye a szövetkezetek számának ugrásszerű növekedése volt:

év

alakuló csoportok száma

1948

4

1949

6

1950

22

A szervezés 1950. évi eredményét a város vezetői igen nagyra értékelték: „Debrecennek az elmúlt esztendőben volt turkevéje”. A számszerű fejlesztés nyilvánult meg abban is, hogy 1950 nyarán egymás után emelték „önálló szövetkezeti” szintre a város több közös gazdaságát, jóllehet a szükséges feltételek csak részben alakultak ki.21

A Politikai Bizottság 1950. november 24-i határozata végül is elégtelennek minősítette a fejlesztés „legeredményesebb” évét, mert annak számszerű eredménye „.. .nem áll arányban Pártunknak a dolgozó parasztság között megnövekedett befolyásával”. A lemaradás okait felsorolva a határozat megfogalmazta az elérendelő célt „.. .biztosítani kell, hogy az elkövetkezendő évben a termelőszövetkezetek, illetve csoportok termelési színvonala... lényegesen meghaladja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termésátlagát.”22

A számszerű eredményeket hajszoló fejlesztés 1953 nyaráig folyamatosan napirenden maradt és évről-évre újabb szövetkezetek alakulását eredményezte. Az érvek és az eszközök együtteséből azonban egyre inkább az utóbbiakra ke- került a hangsúly. A megyei pártbizottság 1951-ben Debrecen város számára a következő fejlesztési programot határozta meg: kiindulási szint:

32 III. típusú, 11 I. típusú csoport 19 133 kát. h. szántó, 3093 tag

20 Kivonat a Hajdú megyei mezőgazdasági és szövetkezeti vonalat megvizsgáló bizottság jelentéséből. PI.A. 276. f. 93—129. UMKL FM. 230 542. 1949.

21 HBmL. XXIII. 102/a. 2. 1951. február 14.

22 PI.A. 276. f. 60/165. 1950. november 24.

146