A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 7. 1980 (Debrecen, 1980)
Közlemények - Gazdag István: A termelőszövetkezetek szervezése Debrecenben 1948-1956 között
fejlesztési feladat: 10 csoport szervezése (min. 2—300 kát. h.-dal), 20 000 kát. h. szántó és 3000 tag. A határozat tehát 100%-os, megvalósíthatatlan fejlesztést írt elő.23 A parasztság viszont változatlanul idegenkedett a szövetkezeti gazdálkodástól. A nagymacsiak véleménye „.. .a legközelebb eső tszcs nem mutat követendő példát”24, általános volt a város határában. A szövetkezetek többségének gyenge gazdálkodása, tagjainak megélhetési gondjai fokozták az ellenállást a szervezéssel szemben. A Központi Vezetőség 1952. június 27—28-i ülése a szövetkezetek szervezésével szorosan összekapcsolódó kulák-kérdés radikálisabb megoldását sürgette. 1953 kora tavaszán a városi tanács kénytelen beismerni, hogy nem történt számszerű fejlesztés, az okot elsősorban abban látták, hogy „.. .a városi osztály nem fordít kellő gondot a tsz-fejlődésre”.25 A szervezés lehetőségét szűkítette a város határából kiszakított új közösségek létrehozása, valamint az állami és célgazdaságok területnövekedése. 1953 nyarán a megyei tanács kedvezően ítélte meg a fejlesztési lehetőségeket „...hatalmas méretű felfutásra számíthatunk, tekintettel a kiépülő öntözési rendszerre...” Az MDP KV júniusi határozata, majd a Nagy Imre által bejelentett kormányprogram következtében a termelőszövetkezeti mozgalom nemhogy megtorpant, de visz- sza is esett: Debrecenben 2 III. típusú és 2 I. típusú szövetkezet feloszlatására került sor.26 E kedvezőtlen folyamat megállapítására központi intézkedéseket kellett életbe léptetni. A Központi Vezetőség 1955. márciusi majd júniusi ülése újabb fordulatot eredményezett az agrárpolitikában, ennek lényege: az 1953 júniusa után kibontakozott agrárpolitika átértékelése. A határozat alapján ismét napirendre került az erőteljes tsz-szervezés és ezzel együtt a kulákság elleni harc. A határozat a fejlesztés olyan ütemét irányozta elő, amely a második ötéves terv végére (1960) a szocialista szektor túlsúlyát eredményezi a mezőgazdaságban. A tagosítások két év szünet után újra kezdődtek, ismét életbe lépett az a rendelkezés, mely szerint a szövetkezetből csak három évi tagság után lehet kilépni. A Központi Vezetőség határozata alapján a megyei pártbizottság kijelölte a fejlesztés legfontosabb feladatait a megyében. Debrecenben szinte kilátástalan volt további tsz-ek szervezése, hiszen a már működő 30 szövetkezet körbeölelte a várost, az egyéni gazdaságok pedig szétszórtan helyezkedtek el. Kivétel csak a Dombos és a Tornyos tanya környéke volt, ahol nagyobb számban éltek egyéniek, de itt a futóhomok miatt tsz szervezéshez rossz feltételek kínálkoztak. A városi tanács a KV határozatait a vázolt körülmények ellenére is úgy értékelte, hogy az elmozdítja a stagnálás állapotából a termelőszövetkezeti mozgalmat.27 23 HBmA. 48. f. 1. 7. 1951. június 9. 24 HBmL. XXIII. 102/a. 2. 1951. február 19. Debrecen város Tanácsa V. B. Ellenőrzési Csoportja, Vállalati Pénzügyi Gazdálkodási Csoportja és Mezőgazdasági Osztálya között kollégiumi vizsgálata. 25 HBmL. XXIII. 9/a. 3. 1953. február 23. 26 HBmL. XXIII. 102/a. 10.1953. szeptember 9. Az ondódi Kossuth Tsz hangulatát a következő közgyűlési bejegyzés tanúsítja: „.. .kormányzatunk belátta hibát követett el, amikor túlságosan elhanyagolta a mezőgazdasági életszínvonal emelését, ezért elrendelte kormányunk, hogy azok a dolgozók, akik úgy látják, hogy ők az egyéni gazdálkodásban találják meg a boldogulást év végén kiléphet a csoportból.” HBmL. XXIX. 638/a. 1. 1953. július 18. 27 Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése i. m. 99. old. 10* 147
